Képzeljük el, hogy visszaforgatjuk az idő kerekét – és egy különleges, modern hozzávalóval fűszerezzük meg a történelmet: egy teljesen működőképes F-22 Raptorral, a világ egyik legfejlettebb vadászgépével. Vajon képes lenne megváltoztatni a történelem menetét?
Ezt az izgalmas gondolatkísérletet egy spekulatív YouTube-videó vizsgálja, amely arra keresi a választ, hogyan befolyásolhatná az F-22 – ez a lopakodó és halálos harci gép – a Pearl Harbor elleni támadás kimenetelét.
Az F-22 Raptort a 21. századi légi fölény biztosítására tervezték, és olyan képességekkel rendelkezik, amelyek 1941-ben még sci-finek számítottak volna. Utánégető használata nélkül is képes 1,5 Mach sebességgel (több mint 1770 km/h) repülni, magasan és gyorsan – minden második világháborús repülőnél gyorsabban és magasabban –, ráadásul gyakorlatilag láthatatlanul a korabeli radarok számára.
Fegyverzetét hat AIM-120 AMRAAM radarvezérelt rakéta, két AIM-9 Sidewinder hőkövető rakéta és egy hatcsövű M61A2 Vulcan gépágyú alkotja. Ezek révén már jóval azelőtt képes több ellenséges célpontot bemérni és megsemmisíteni, hogy azok egyáltalán érzékelnék a jelenlétét. Fejlett radarrendszere egyszerre több mint húsz repülőgépet tud követni, és képes távoli, látótávolságon túli célpontokat is támadni. Akad azonban némi limitáció: a géphez nincs földi személyzet, sem alkatrészek, sem üzemanyag – mivel ezek mind nem léteztek akkoriban. Magyarán a gép bevetése lényegében egyetlen misszióra korlátozódik.
A Pearl Harbor elleni japán támadás során 353 repülőgép csapott le két hullámban: vadászgépek (Mitsubishi A6M Zero), torpedóbombázók (Nakajima B5N) és zuhanóbombázók (Aichi D3A) vettek részt benne. A maguk korában ezek félelmetes eszközök voltak, de mai szemmel nézve lassúak, nem rendelkeztek radarral, és kizárólag a pilóta látására támaszkodtak. A gépek szoros formációban repültek.
Ebben az alternatív valóságban, ahogy az első hullám – egy 183 repülőgépből álló kötelék – közeledik Pearl Harborhoz, rögtön bevetésre indul a titokban ott állomásozó F-22. A szupergép másodpercek alatt felemelkedik, célba veszi az ellenséget, majd villámgyors és pusztító rakétatámadást indít. A japán formáció még fel sem ocsúdik, máris darabokra hullik. A bombázók szétszóródnak, képtelenek meghatározni, honnan érkezett a támadás, mivel nem is látják a Raptort, a vadászgépek pedig zavart manőverezésbe kezdenek. Káosz és pánik uralkodik el a japán egységekben.
Amikor a második hullám – 170 repülőgéppel – megérkezik, az amerikaiak már felkészültebbek. Megszólalnak a szirénák, mozgósítják a légvédelmet, és az égboltot egy rejtélyes, hihetetlenül gyors sugárhajtású gép uralja. A Raptor továbbra is könyörtelen hatékonysággal csap le célpontjaira, teljesen felborítva a japán támadási tervet.
Minden lenyűgöző képessége ellenére az F-22 komoly korlátokkal küzdene egy ilyen forgatókönyvben. A gép modern JP-8 típusú sugárhajtómű-üzemanyagoa 1941-ben még nem létezett, így sem feltölteni, sem javítani, sem újrafegyverezni nem lehetne. Harc közben körülbelül 30–40 percnyi üzemideje lenne, mielőtt kifogyna az üzemanyagból vagy a lőszerekből. Leszállás után pedig gyakorlatilag egy működésképtelen ereklyévé válna egy digitális technológiát nem ismerő világban. Vagyis egyetlen sansza lenne, egyetlen bevetés: ennek során legfeljebb 10–13 ellenséges gépet tudna kilőni, mielőtt kifogyna a fegyverzetéből. Ez elég lehet egy hullám megzavarására, de nem elegendő több száz repülőgép hatékony feltartóztatásához, amelyek ráadásul különböző irányokból támadnak. Így néhány bombázó biztosan átjutna, és pusztítást is okozna – hajók sérülnének vagy süllyednének el.
Ilyen feltételek mellett megakadályozhatná az F-22 a Pearl Harbor-i támadást? Nem valószínű. De jelentősen csökkenthetné annak súlyosságát. Ha a gép a legnagyobb fenyegetést jelentő bombázókra összpontosítana, megmenthetne néhány csatahajót, megvédhetne kulcsfontosságú kifutópályákat, és – ami talán a legfontosabb – emberéleteket óvhatna meg.
Természetesen a pszichológiai hatás is óriási lenne. A japán pilóták számára valóra válna a rémálom: repülőgépek tűnnek el figyelmeztetés nélkül, a kötelékek széthullnak. Az amerikaiak számára egy ilyen futurisztikus gép látványa pedig inspiráló volna – reményt és erőt adna, növelné a harci morált.
Vagyis egyetlen Raptor nem írná újra a történelmet, de talán épp annyira változtatná meg, hogy annak hatása máig érződjék.
(Kép: Pixabay/Military_Material)