A NASA Fermi Gamma-sugár Űrteleszkópja 2008-ban indult az űrbe alacsony Föld körüli pályára, hogy az univerzum legenergikusabb történéseit, a gamma-sugárzás forrásokat kutassa. A teleszkóp 565 kilométeres magasságban kering és 96 percenként kerüli meg a bolygót, miközben két műszerrel végzi a méréseket: a Large Area Telescope (LAT) és a Gamma-ray Burst Monitor (GBM) a gamma-sugarakat észlelik, de más-más energiatartományban: előbbi főként a nagyenergiájú részecskék detektálását végzi és egészen széles tartományban dolgozik, 20 MeV-tól 300 GeV-ig, utóbbi az alacsonyabb energiájú történéseket érzékeli 8 keV és 40 MeV között és a tranziens (átmeneti) eseményekről tudósít.

A Fermi segítségével azokat az egzotikus jelenségeket teszik láthatóvá a kutatók, amelyek az emberi szem elől rejtve vannak, mivel kiinduló forrásaik nem a látható fény tartományában sugároznak. A szupermasszív fekete lyukak, összeolvadó neutroncsillagok és más űrbeli objektumok aktivitása rendkívüli energiákat szabadít fel és a gamma-sugárzást észlelő berendezések teljesen más képet adnak a világegyetemről és a galaxisunkról, mint amit az optikai vagy infravörös tartományokban mérő teleszkópok képei alapján megszokhattunk. A Fermi űrteleszkóp által gyűjtött adatokat rendszeresen közzéteszik különféle szempontok szerint összeállított katalógusok formájában: a legutóbbi esetben a 2022 februárjától 2023 februárjáig tartó időszak gamma-kitöréseit listázták és elsősorban a blazárok aktivitását mutatják be.

A blazárok aktív galaxismagok, 100 MeV-nál magasabb energiával, amelyek a kvazárokkal lényegében egyenértékűek, kivéve egy tekintetben: a megfigyelés helyzete eltér a két esetben. Míg a blazárok, vagyis a jeteket (anyagsugarat) kibocsátó fekete lyukak egyik sugara éppen a Föld felé néz, addig a kvazárok pozíciója más, így a megfigyelések során az ugyanazon, vagy nagyon hasonló jelenség különböző aspektusait lehet vizsgálni.

A blazárok teszik ki a Fermi térképén látható gamma-sugárzási források több mint 90%-át,

amiket az animáción lila, növekvő körökkel jelölnek. Bár a térkép első látásra nem árul el sokat az univerzum működéséről, de a csillagászok számára fontos adatokat biztosít azáltal, hogy jól láthatóvá teszi a gamma-kitörések folyamatait hosszú távon és így könnyebben összevethetik azt a látható fény tartományában mérő teleszkópok ugyanazon időpontban készített képeivel. A Fermi Űrteleszkóp a blazárok vizsgálatában egyedülálló segítséget nyújt, a legtávolabbi blazárok nagy részét például ezzel az eszközzel sikerült felfedezni, köztük olyat is, ami az univerzum 1,4 milliárd éves korában született meg, illetve kezdett el sugározni.

(Fotó: NASA’s Marshall Space Flight Center/Daniel Kocevski, DESY/Science Communication Lab)