A különböző égitestek becsapódása a Földbe ritka és rendkívül komplex kristályformációkat eredményez. Most egy nemzetközi kutatócsoport a University College London (UCL) és Dr. Németh Péter vezetésével egy már ismertnek vélt kristályt vizsgált meg újra – olvasható a sajtóközleményben. Az Egyesült Királyság kutatóit, valamint amerikai, olasz, francia és tehát magyar kutatókat tömörítő csapat a legmodernebb krisztallográfiai és spektroszkópiai vizsgálatokat végezte el az lonsdaleite nevű kristályon, amelyet először 1891-ben fedeztek fel Arizona állam sivatagában, a Diablo-kanyon nevű helyen. A kristályt egy 50 ezer évvel korábban becsapódott vastartalmú meteornál találták, és az úttörő brit krisztallográfusról, az UCL első női professzoráról, Dame Kathleen Lonsdale professzorról nevezték el.

Eddig úgy gondolták, hogy a lonsdaleite gyémántszerkezete kizárólag hexagonokból áll. A mostani kutatásból viszont épp az derült ki, hogy ennél azért bonyolultabb a helyzet: a kristály valójában nanostrukturált gyémánt- és grafénszerű összenövésekből, úgynevezett diafitokból áll (amikor egy kristályban két ásvány egymáshoz nő). A csapat ezen kívül még „hibákat” is azonosított az atomrétegek ismétlődő mintázataiban, vagyis szó sincs tökéletes szabályszerűségről. Ezt az egyedi szerkezetet a kutatók szerint 50 ezer évvel ezelőtt a meteorbecsapódás nyomán keletkező rövidtávon fellépő magas hőmérséklet és az extrém nyomás együttese alakította ki. Mint azt a kutatásvezető Dr. Németh Péter (Institute for Geological and Geochemical Research, RCAES) elmondta:

„A grafén- és a gyémántszerkezetek közötti különböző növekedési típusok felismerése révén közelebb kerülhetünk az aszteroida becsapódások során fellépő nyomás-hőmérséklet viszonyoknak a megértéséhez.”

Magyarán kiderült, hogy egy már ismert kristály alaposabb vizsgálata is eddig ismeretlen tulajdonságokat tárhat fel. A kutatók szerint pedig az így megismert struktúrák fejlett mechanikai és elektronikai alkalmazásokhoz is használhatók, lehetővé téve számunkra, hogy olyan anyagokat tervezzünk, amelyek nemcsak rendkívül kemények, de emellett hangolható elektronikus tulajdonságokkal is rendelkeznek.

Mindennek ismeretében tehát borzasztó kemény, de mégis jól alakítható anyagok építhetőek, amelyek állítható elektronikus tulajdonságai a vezetőtől a szigetelésig terjedhetnek akár. Ezek az új szénalapú anyagok ezért új alkalmazásokat tehetnek lehetővé az elektronikától kezdve az orvosi nanotechnológián át egészen a lézertechnológiáig.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/Willgard)