Ryan Cloutier (McMaster University) és Thomas Wilson (University of Warwick) csapata földi és űrtávcsöves adatokból először három bolygót azonosított: egy belső, kőzetbolygót, majd két Neptunusz-szerű, gázban gazdag planétát. Végül több évnyi megfigyelés és az ESA CHEOPS műholdja feltárta a negyediket, a legtávolabbi LHS 1903 e-t – és a mérések szerint ez is kőzetbolygó.

„Most a rendszer külső részén talált kőzetbolygó arra kényszerít, hogy újragondoljuk, mikor és milyen feltételek mellett tudnak kőzetbolygók kialakulni” – mondja Cloutier.

A csapat szimulációi kizárták a „lesodródott légkör” ütközéses magyarázatot, valamint a bolygók nagy vándorlását.

Egy magyarázat viszont maradt. A bolygók egy porból és gázból álló „építkezési korongban” születnek. Ha a külső bolygó csak később állt össze, addigra a korong könnyű gázai (hidrogén, hélium) már elszöktek, vagy a csillagszél elfújta őket, így nem tudott vastag gázburkot felvenni, és kőzetbolygó maradt. A korábban kialakult bolygók viszont még időben összeszedhettek megfelelő mennyiségű gázt, ezért lettek Neptunusz-szerűek.

Ez a kis rendszer így nagy leckét ad arról, hogy néha mennyire fejreáll a bolygógyár.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay)