2008-ban Erez Ben-Yosef régész és Ron Shaar geofizikus egy vaskori rézsalakdarabot fedezett fel Jordániában – látszara nem túl érdekes holmi, de a lelet valójában egy körülbelül háromezer évvel ezelőtti, rendkívül erős mágneses kitérés emlékét őrzi. Bár a felfedezést kezdetben kétkedve fogadták, később hitelesítették, és levantei vaskori anomáliának (LIAA) nevezték el. Kr. e. 1100 és 550 között ebben a térségben a mágneses mező intenzitása olyan hirtelen és erőteljes változásokon ment keresztül, amelyek minden várakozást felülmúltak.

A kutatók módszere, az archaeomágnesesség, mágnesesen érzékeny részecskéket használ különféle anyagokban – például fazekasárukban, téglákban vagy kohászati hulladékokban –, hogy rekonstruálják a Föld mágneses múltját. Amikor ezek az anyagok kihűlnek a magas hőmérsékletről, a részecskéik a Föld mágneses mezejéhez igazodnak, és ebben az állapotban rögzülnek, és így megőrizik az adott kor mágneses „lenyomatát”.

A hagyományos módszerek elsősorban a vulkáni kőzetekre támaszkodnak, és több százezer vagy akár több millió évvel ezelőtti adatokat nyújtanak. Ezzel szemben az archaeomágnesesség lehetővé teszi a közelmúlt mágneses változásainak tűpontos feltérképezését. Ez különösen fontos, mivel csak 1832 óta állnak rendelkezésünkre közvetlen mérések a mágneses intenzitásról – a hosszú távú trendek megértése viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy előre jelezhessük a jövőbeni változásokat, mint például a pólusváltásokat vagy a minket védő mező további gyengülését.

A mágneses mező állandó mozgásban van. A mágneses észak például 2001 és 2007 között több mint 320 kilométert vándorolt a Föld külső magjában végbement áramlások hatására. A mágneses anomáliák – vagyis a mezőben kialakuló örvények – pedig különösen rejtélyesek. A dél-atlanti anomália (SAA), ahol jelenleg gyengébb a mágneses védelem, már most is zavarokat okoz a műholdak működésében.

Bár az archaeomágnesesség komoly lehetőségeket rejt, a kutatás üteme lassú. A szükséges műszerek drágák, és a jelenlegi adatok túlnyomórészt Európára korlátozódnak. Afrikában például jelenleg nincs olyan laboratórium, amely képes lenne archaeomágneses minták mérésére – ez pedig azt jelenti, hogy a globális mágneses térképünk továbbra is tele van fehér foltokkal.

A szimulációk szerint a LIAA-hoz és az SAA-hoz hasonló anomáliák összefüggésben lehetnek egy Afrika alatt elhelyezkedő hatalmas, forró kőzettömeggel, amely megzavarhatja a Föld külső magjában működő geodinamót – azt a természetes rendszert, amely a mágneses mezőt generálja. Sok részlet azonban még mindig nem tisztázott.

„Valójában még nem értjük pontosan, mi áll ezeknek az anomáliáknak a hátterében” – mondta Monika Korte geofizikus. „De reméljük, hogy a jövőben – különösen több adat birtokában – közelebb kerülhetünk a válaszhoz.”

Miközben több mint 13 500 műhold kering jelenleg is a Föld körül, és további tízezrek fellövését tervezik, a mágneses mező változásainak megértése egyre sürgetőbbé válik.

(Forrás: Live Science, a cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/moondosmile)