A Big Ear rádiótávcső 1977. augusztus 15-én észlelte a mára legendássá vált keskenysávú jelet. Loeb a blogján azt írja, a jelenlegi legvalószínűbb természetes magyarázat egy magnetár-kitörés által felragyogtatott hidrogénvonal. Ő azonban egy másik egybeesésre is rámutat: azon a napon a Wow!-jel égi koordinátái (RA = 19h25m, Dec = −27°) mindössze kb. 4°-kal RA-ban és 8°-kal Dec-ben tértek el a 3I/ATLAS akkori feltételezett helyétől (RA = 19h40m, Dec = −19°) — ami, ha pusztán véletlen, nagyjából ~0,6%-os eséllyel fordulna elő. A Wow!-jel 1420,4556 ± 0,005 MHz-en érkezett, ~10 km/s kékeltolódással; a 3I/ATLAS Nap felé tartó sebessége ~60 km/s, vagyis nagyságrendileg hasonló.

Ha a jel valóban a 3I/ATLAS-tól jött, akkor 600 CSE távolságból a kibocsátó teljesítmény 0,5–2 gigawatt lenne — ami nem észveszejtően nagy: körülbelül egy földi atomerőmű teljesítménye.

Mint azt Loeb hozzáteszi még, rádiómérések eddig nem erősítették meg az égitest aktivitását, de október 1–7. között a Mars körüli űrszondák, majd november 2–25. között a JUICE is vizsgálja az objektumot, amely októberben ~29 millió km-re halad el a Marstól. Loeb ezután a saját skálájára utalva (ahol az 1 a biztosan természetes, a 10 pedig a biztosan idegen technológiai eredet) így fogalmazott:

„Egy 10-es szint azonnali választ igényelne… de alacsonyabb szintnél is szükséges a vészforgatókönyv.”