1986-ban kezdődött a venezuelai Caracasban: a spanyolul La Mancha Negra, magyarul fekete folt azóta nyugtalanítja a helyieket. A rágógumihoz hasonló sűrű, ragadós iszaphoz hasonló anyag Caracas szívében, a Simón Bolívar Nemzetközi Repülőtérhez vezető főúton bukkant fel. Először csak az ott dolgozó munkások figyeltek fel rá, aztán az egész nemzet.

A La Mancha Negra először csak nyugatlanító érdekességnek tűnhetett, gyorsan kiderült azonban, hogy komoly veszélyforrásról van szó. Az 1990-es évek elejére az anyag állítólag az autópálya 13 kilométeres szakaszán terjedt szét, és az ebből az időszakból származó beszámolók, köztük a Chicago Tribune 1992-es részletes cikke, számos közúti balesettel hozták összefüggésbe az iszapot, és így rengeteg autós halálával is. Ennek ellenére alig található bármiféle anyag erről a dzsuváról az online térben, ami természetesen alaposan megágyaz az összeesküvés elméleteknek is. Mint Ramanan Krishnamoorti, Ph.D., a Houstoni Egyetem vegyészmérnöki és kőolajmérnöki professzora nyilatkozott az ügyben a Popular Mechanics-nak:

“Ez egy igazán régi történet, és számos mítosz és valós elem keveredik ezzel kapcsolatban. A “kiömlés” mértéke, hatóköre és ideje, majd az öt év múlva történő ismétlődése valódi rejtélyt hozott létre.”

A La Mancha Negra elleni küzdelem bár kiterjedt volt, de csak korlátozott sikerrel járt. A kormány és a helyi hatóságok különféle módszereket alkalmaztak, beleértve az elektromos mosást, az útkaparást, valamint a különböző tisztítószerek és a porított mészkő alkalmazását. E próbálkozások ellenére a ragacs makacsul megjelent újra és újra – ebből a szempontból a legrosszabb év 2001 volt, amikor a jelentések szerint egyes területeken az anyag elérte a 2,5 cm vastagságot.

Természetesen a szennyeződés felszámolásán sokat segíthetett volna, ha ismernénk az eredetét, és ezek között több racionális teória is akad – a leghihetőbbek közé tartozik az olajszivárgás, illetve a rossz minőségű aszfalt. Ez utóbbi, tehát a rossz minőségű aszfalttal kapcsolatos magyarázat a legvalószínűbb Dr. Reinaldo Gonzalez, a Houstoni Egyetem adjunktusa szerint. Feltételezése szerint az érintett szakaszon nem valódi aszfaltot fektettek le, hanem – valószínűleg költségmegtakarítási okból – egyfajta emulgeálószerekből álló utánzatot, és ennek az összetevői idővel elkezdtek szétválni – a fekete trutyi pedig egy ilyen komponens lehet.

Ezt az elméletet tartja valószínűnek a cikk elején már idézett Ramanan Krishnamoorti professzor is, aki a másik népszerű és elfogadható magyarázattal, az olajszivárgással szemben viszont elég szkeptikus – szerinte ugyanis egy ilyen szivárgás jellemzően egyetlen ponton történik, nem pedig kiterjedt területen. Krishnamoorti az “aszfalt-teóriát” annyival egészítette ki, hogy a szóban forgó szakaszon lefektetett aszfaltot talán olyan adalékanyagokkal ütötték fel, amelyek bizonyos atmoszférikus körülmények megléte esetén reakcióba léptek egymással, amit csak gyorsított a Caracasban tapasztalható forró klíma.

Az igazság azonban lehet, hogy nem derül ki soha – a La Mancha Negra idővel ugyanis ahogy jött, el is tűnt. Egyesek szerint a problémát az úthálózat felújítása oldotta meg, amire a kilencvenes évek végén, egy földcsuszamlást követően került sor. Ennek ellenére Caracasban a titokzatos fekete dzsuva máig a szóbeszéd, és egyben a várostörténet része.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/jeisonpicture)