A kutatók rámutattak, hogy az Alföld mezőgazdaságát nagyrészt néhány szántóföldi növény (búza, kukorica, árpa, repce, napraforgó) termesztése határozza meg.
Ez a szerkezet azonban a klímaváltozás, az egyre gyakoribb aszályok és a mezőgazdasági piacok válságai miatt tartós krízisbe került.
Kiemelték, hogy a termelőhelyi adottságok miatt az Alföld a klímaváltozás európai válságövezetei közé tartozik. Ezért a kutatók szerint nem elég egy-egy technológiai beavatkozás: a földhasználat egész rendszerét újra kell gondolni.
A kutatás szerint az Alföldön csaknem egymillió hektárnyi olyan terület azonosítható, ahol a korábbi vizes élőhelyek helyreállítása lehetséges lenne. A szerzők azt vizsgálták, hogy a lehetséges beavatkozások – például a vízvisszatartás és egy tiszai árhullám kivezetése – miként hatnának a talajvízkészletekre, illetve ezen keresztül a környező szántóföldek terméseredményeire.
A kutatók a vízvisszatartás lehetséges célterületeit több szempont alapján jelölték ki. Figyelembe vették a szántóföldi alkalmasságot, a természetvédelmi védettséget vagy magas természeti értéket, a belvíz- és aszálykitettséget, valamint a nitrátérzékenységet. A vizsgálatból kizárták a beépített területeket, a nyílt vizeket, továbbá a jó és kiváló termőképességű szántókat.
Az eredmények szerint az Alföld területének 21 százalékán található olyan gyenge vagy közepes termőképességű, belvíznek kitett terület, ahol a vízvisszatartás indokolt vagy szükséges lehet.
A kutatások alapján kétféle kiemelt övezet rajzolódott ki. Az 1. zónába azok a területek kerültek, ahol a belvíz előfordulásának valószínűsége meghaladja az ötévente egyszeri szintet, és a terület természetvédelmi oltalom alatt áll, vagy magas természeti értéket képvisel. A vízvisszatartás sok esetben földhasználatváltással járhat együtt, vagyis a szántóföldi művelés helyett természetközelibb hasznosítás válhat indokolttá. Ez nemcsak ökológiai, hanem szakpolitikai szempontból is fontos lenne, mert illeszkedik a hazai és uniós környezetpolitikai célokhoz.
A 2. zónában szintén magas a belvíz előfordulásának valószínűsége és jellemző a nitrátérzékenység, de nincs természetvédelmi oltalom. A kutatók szerint ezekben a térségekben a jelenlegi, gyakran veszteséges és közösségi forrásokra támaszkodó szántóföldi hasznosítással szemben komoly alternatívát jelenthet a vizes élőhelyekhez kötődő ökoszisztéma-szolgáltatások erősítése. Ilyen szolgáltatás lehet az árvízvédelem, az aszályvédelem, a talajvízpótlás, a biodiverzitás helyreállítása, valamint a tájképi és turisztikai érték növelése.
A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy a vizes élőhelyek helyreállítása nem pusztán természetvédelmi beavatkozás. Ez a klímaadaptív földhasználat egyik alapja lehet az Alföldön, ahol a hagyományos, intenzív szántóföldi művelés sok helyen egyre kevésbé fenntartható.
Arra is felhívták a figyelmet, hogy a vízvisszatartás egyszerre csökkentheti az aszály hatásait, javíthatja a talajvízháztartást, segítheti az élővilág regenerációját, és bizonyos termőhelyeken még a mezőgazdasági termelés eredményességét is növelheti. A kutatásban ezért arra utalnak, hogy az Alföld jövője nem feltétlenül a még intenzívebb vízelvezetésben, hanem éppen a víz tájban tartásában keresendő.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: HUN-REN)
Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben