A Rakéta kis házi közvélemény-kutatása szerint a kijárási korlátozások elég vegyesen érvényesülnek olvasóink életében. Alig válaszadóink ötöde mondta azt, hogy az elmúlt egy hétben nem hagyta el a lakását, házát. Harminc százalékuk kénytelen nap mint nap dolgozni menni, 11 százalékuk más okokból megy ki minden nap az utcára, a többiek pedig igyekeznek ugyan minél kevesebbszer elhagyni az otthonukat, mégis ki kell menniük hetente többször is az emberek közé:

Miért van szükség a kijárási korlátozásra?

Azért, hogy az egészségügy időt nyerjen a vírus elleni védekezésben. Sajnos hiába maradna otthon mindenki, de tényleg mindenki akár egy hónapig is, a vírus akkor sem tűnne el. Jelen tudásunk szerint egy vírusfertőzés után simán elképzelhető akár 21 napnyi lappangási idő, majd akár újabb két hét beteg időszak, így még egy hónap teljes egyedi izoláció után is maradnának fertőzőképes vírusgazdák a társadalomban.

Persze eleve nem elképzelhető, hogy senki ne menjen sehova. Ami elképzelhető, hogy kevesebbet mozogjanak az emberek, csökkentsék a fertőzés átadásának gyakoriságát, lassítsák a vírus terjedését. Ezzel az egészségügy a maga korlátozott kapacitásával (az orvosok, az ellátásra alkalmas kórházi helyek száma nem bővíthető a végtelenségig, pláne nem gyorsan) is meg tud birkózni a komolyabb ellátást igénylő súlyosabb betegekkel, illetve a rendszer időt kap a megfelelő védőfelszerelések, lélegeztetőgépek beszerzésére és a személyzet felkészítésére.

A kutatóintézetek, gyógyszergyárak pedig szintén időt kapnak arra, hogy végre kifejlesszék az egyetlen olyan dolgot, amivel valóban megnyugtatóan kezelhetővé válik a vírushelyzet: a megelőző védőoltást. Ha ez meglesz, az emberek, elsősorban a veszélyeztettek (idősek, krónikus légzőszervi és keringési betegek, stb.) úgy szerezhetnek majd immunitást a vírus ellen, hogy nem kell átesniük a vírusfertőzésen, ami számukra könnyen végzetessé váló betegségbe torkollhat.

Minél kevesebbet közlekednek, találkoznak, érintkeznek egymással az emberek az elkövetkező hónapokban, annál többen kapnak esélyt arra, hogy egy szurival megússzák azt a vírusfertőzést, ami enélkül akár meg is ölheti őket. Ezért van ez az egész kijárási korlátozás, maradj otthon-mozgalom, ami ugyan rettentő kellemetlen és nyomasztó, de sajnos szükséges.

Akinek muszáj mennie, persze menjen, de figyeljen arra, hogy ne kapja el a fertőzést és ő se adja tovább, ha esetleg már ott lappang benne. Nem fog kezet, nem köhög a másik arcába, nem gyürködi a használt zsebkendőt a tenyerében, ha csak tehet, kezet mos szappannal, nem tapizza össze a boltban az almákat, a buszon távol ül a többiektől, nem piszkálja az arcát és akkor is fegyelmezetten betartja a helyi maszkviselési vagy távolságtartási előírásokat, ha azok egy kicsit túlzóak és feleslegesek is, hogy ne idegesítse a hatóságokat és a félénkebb embereket. De hát ezek az elővigyázatossági szabályok már úgyis a könyökünkön jönnek ki. Ugye?