A csillagászok igen különös esetre kapták fel a fejük – egy pulzár, vagyis egy gyorsan forgó neutroncsillag, úgy tűnik, hogy haldoklik. Pontosabban: ismét haldoklik. A pulzárok ugyanis már eleve elpusztult, hatalmas csillagok maradványai, amelyek korábban szupernóvákként robbantak fel.

A pulzárok hihetetlenül gyorsan forognak: akár másodpercenként többször is forognak, és olyan sugárzást bocsátanak ki, amely a Földön egyfajta pulzáló sugárzásként érzékelhető – innen ered tehát az elnevezés. Idővel azonban a pulzárok is lelassulnak, és átléphetik az úgynevezett “halálvonalat”, vagyis azt a küszöbértéket, ami alatt a forgási sebességük jelentősen csökken. Ami a mostani megfigyelést igazán érdekessé teszi, hogy eddig ezt a folyamatot még soha nem figyelték meg közvetlenül – írja a New Scientist.

Manisha Caleb és kollégái a Sydney-i Egyetemen azonosították az ASKAP J1935+214 nevű pulzárt, amely rendkívül lassan, 54 percenként forog. Ez a szokatlanul lassú sebesség arra utal, hogy a pulzár immár tehát a második halálához közeledik – vagy ahogy Caleb magyarázza:

“Ez az objektum a neutroncsillag temetőben van.”

A felfedezést 2022 októberében tették az Australian Square Kilometer Array Pathfinder (ASKAP) teleszkóp segítségével. A pulzár tőlünk körülbelül 16 ezer fényévnyire található, az átmérője pedig 10-20 kilométerre tehető. A kutatók megfigyelték, hogy a csillag három különböző állapottal is rendelkezik: erős impulzusokat bocsát ki több tíz másodpercig, gyenge impulzusokat több száz ezredmásodpercig, valamint teljesen inaktív, impulzusok nélkül.

“Egyetlen másik, általunk ismert objektum sem viselkedik így”

– teszi hozzá Caleb. Az egyedi kibocsátás és viselkedés alapján a csillag valami ismeretlen változáson mehet keresztül. A kutatók szerint az egyetlen szóba jöhető alternatív magyarázat, hogy az objektum valójában egy mágneses fehér törpe, amely nem omlott össze egy neutroncsillag sűrűségére. A gond ezzel a magyarázattal csak az, hogy mivel eddig még nem figyeltek meg rádiósugárzást mágneses fehér törpéktől, így a pulzár elmélet továbbra is valószínűbb.

Caleb hangsúlyozza, hogy ez a felfedezés megkérdőjelezi a neutroncsillagok evolúciójának jelenlegi, 60 éve megalapozott alapvetéseit, mint mondja:

“Újra át kell gondolnunk a neutroncsillagok fejlődésével kapcsolatos ismereteinket.”

(Kép: a NASA illusztrációja egy pulzárról, egy gyorsan forgó neutroncsillagró, forrás: NASA Goddard Űrközpont)