Dániában, a Falster szigetén végzett vasútépítési munkálatok során egy 5000 éves neolitikus lelőhelyre bukkantak, ahol egy fejlett technológiai megoldásnak tekinthető, úgynevezett kövezett gyökérpince nyomaira is rátaláltak. A felfedezést a Lolland-Falster Múzeum és az Aarhusi Egyetem kutatói elemezték, az eredményeket pedig a Radiocarbon folyóiratban publikálták – írja a sajtóközlemény.
A leletek egy korai mezőgazdasággal foglalkozó civilizációtól, az úgynevezett tölcsérpohár-kultúrától származnak. Ez a kultúra mintegy 6000 évvel ezelőtt alakult ki, ahogy a régióban élők fokozatos átváltottak a vadászó-gyűjtögető életmódról a gazdálkodásra és az állattenyésztésre.
Az ásatások két építési fázist tártak fel, mindkettő a Mossby-típusú tölcsérpohár-kultúrához tartozott. Az első szakasz esetében 38 oszloplyukat találtak, míg a másodikban 35-öt – a kutatók szerint mindez komoly építészeti tervezésre utal. A padlókat tömörített vályogból készítették, amely homok és agyag keverékéből állt. Bár a világ más részein ez az építőanyag akkor már évszázadok óta használatos volt, a neolitikus Dániában újdonságnak számított. Az alapos tervezésre utal az is, hogy a helyszínt is gondosan választották meg: magaslaton helyezkedik el, ami stratégiai kilátást nyújt a terepre, miközben védelmet is biztosít az árvízzel szemben.
Az ásatás során több mint 1000 leletet találtak, köztük kovakőszerszámokat, kerámiákat és megkövesedett tengeri sünöket, amelyek főként egy elsüllyedt, kövekkel kirakott struktúra körül csoportosultak. Ez utóbbi az a objektum, amely a kutatók szerint a pince lehetett – ez a korszakban jelentős technológiai újítás volt, ami lehetővé tette az erőforrások megőrzését. Ha az építmény valóban gyökérpince volt, az komoly előrelépés a korabeli agrártársadalom számára, mivel a hasonló földalatti tárolók úgy működnek, mint egy hűtőszekrény, vagyis egész évben stabil hőmérsékletet biztosítanak: nyáron hűvösen tartják az élelmiszereket, télen pedig megakadályozzák a fagyást. Ez tehát egy olyan technológiai vívmány volt, ami lehetővé tette, hogy a betakarítások közötti időszakokat is átvészeljék a helyiek, ami nagyon fontos volt a kemény telek miatt.
A radiokarbonos kormeghatározás szerint egyébként a pince és az első ház időszámításunk előtt 3080 és 2780 között épült, míg a második építési szakasz ie. 2800 után következett.
(A cikkhez használt borítókép illusztráció, forrása: Pixabay/JamesDeMers)
