Kidolgozták a 3D üvegelemek úsztatott üvegre való nyomtatásának módszerét

2020 / 12 / 08 / Perei Dóra
Kidolgozták a 3D üvegelemek úsztatott üvegre való nyomtatásának módszerét
Az üveghomlokzatok segítségével az épületek esztétikusabbak, a kevésbé tetszetős szerkezetek pedig rejtve maradnak, hogy a fal vizuálisan sokkal jobban illeszkedjen az utcaképhez és magához az épületegyütteshez. Erre keresett új megoldást egy német kutatócsoport.

A homlokzatok, és főként az üvegből készült változataik nehezen felszerelhetőek az épületekre, emiatt sokszor szükséges megmunkálni az üveglapok rögzítőfuratait. A furatok azonban úgynevezett feszültségkoncentrátorokká válhatnak, idővel pedig megrepedhetnek. Míg a homlokzat üvegkeretbe rögzítésének más módszereihez valamilyen ragasztót szükséges, amelynek szilárdsága bizonyos környezeti hatások, például napsugárzás miatt, romolhat.

Hogyan változtatta meg a 3D nyomtatás a gyártási világot? A megfizethető, gyors prototípuskészítés és az azonnali gyártás napjait éljük, de miben módosult a feldolgozóipar a 3D nyomtatás megjelenése óta?

A németországi Darmstadti Műszaki Egyetem Üveg Kompetencia Központja (ISM+D és MPA IfW) kutatócsapata megoldásképp nemrégiben kifejlesztette a 3D üvegelemek úsztatott üvegre való nyomtatásának módszerét. Az úsztatott (float) üveg készítéséhez olvadt üveget úsztatnak egy olvadt fém, hagyományosan ón- vagy ólommedence tetején. Ennek hatására létrejön egy tökéletesen sima és sík üvegfelület, amit aztán különféle alkalmazásokban használnak, beleértve az ablakokat vagy adott esetben a síkképernyős televíziókat is. A fejlesztőket elsősorban az érdekelte, hogy vajon az üvegelemhez illeszthető-e hasonló anyagú kötés, ami ezáltal

minimalizálná a törékeny területeket, biztosítaná a kötés megtartását, és lehetővé tenné az épületen az üvegtábláról érkező terhek kiszámítható átadását az illesztésen keresztül a rögzítési pontokba.

Természetesen ehhez a csatlakozáshoz egyaránt hőhordozást kellett biztosítani az üvegtartón, illetve az ablaktábla összekötő felületein. A megfelelő illesztés érdekében az üveget jóval az átalakulási hőmérséklet fölé melegítették. Ha ugyanis a hőmérséklet ez alá csökken, akkor a kötés túl gyenge lesz, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem alakul ki. A túlzott hevítés viszont lokalizált torzulásokat és vetemedést okozhat. A kísérlet fő célja tehát az arany középutat jelentő módszer megtalálása, amely egyszerre megőrzi az összekapcsolódást, a rendszer mechanikai tulajdonságait és az esztétikai felületet, amit az alábbi fotóval szemléltettek:

Régóta kísérleteznek

A csapat mostanra számos üvegtípussal kísérletezett, egyebek mellett nátrium-mész üveggel és boroszilikát alapú üvegekkel, ezenkívül használtak extrudáláson alapuló nyomtatórendszert, melynek során egy fűtött fúvókával olvadtüveg-nyomokat extrudálva a célfelületre. Elmondásuk szerint FDM típusú eljárásról van szó, így valószínű, hogy a fémtartály fölé felfüggesztett nyomtatóállvány rakja le az anyagot az úszó üveg felületére, de erről nincsenek fotóik. A 3D-Printing.com weboldal szerint azonban egy gyors Google-keresés alapján magunk is megláthatjuk, hogy a Darmstadt csapata a TU Delfttel dolgozott a megoldás kifejlesztésén. A szakemberek ugyanakkor azt elmondták, hogy figyelembe kell venni, hogy kísérletükben a hőforrás külön áll a nyomtatófejtől, nem úgy, mint a hagyományos szálas nyomtatási módszereknél, amelyek a fűtőtestet a nyomtató fúvókájában tartják.

Az üvegnyomtatás nem új jelenség

A szakértők ugyanis több mint két évtizede nyomtatnak üveget, de a tökéletes módszert továbbra is keresik. Lehetséges, hogy ez a mostani, nyomtatott kötőelemekből álló lesz az? Még az is megtörténhet. Bár, ha a fenti módszer nem is jelent majd hatalmas áttörést a nyomtatott üveg felhasználását illetően, a felmerülő költségek szempontjából mindenképpen előnyös lesz, ha a folyamat automatizálttá válik.

A csapat pedig pontosan ezt célozza meg következő lépésként: az automatizálást és a megismételhetőséget.

Mivel azt már bebizonyították, hogy a folyamat valóban működik, már 'csak' optimalizálni kell,  ami automatizálást igényel. Természetesen ez még nem egyenlő a fejlődés végével, sőt, lehet, hogy ez csupán a kezdete. Az építészeti alkalmazásokban használt üvegnek nemcsak megismételhetőnek és homogénnek kell lennie, de a hőhatásokra adott reakcióját és a törés utáni viselkedése is vizsgálatra szorul. A folyamat alapja azonban úgy tűnik elég szilárd, így talán csak idő kérdése, hogy mikor vezetik be ezt a technológiát.

Ez is érdekelhet:

Üvegdara az aszfaltban, napelem az úton

Elon Musk szerint az első Mars-városnak hatalmas üvegkupolái lesznek

Felfedezték az anyag egy új állapotát, és ez valóban meredek távlatokat nyithat

(Fotó: Libreshot -a borítókép csak illusztráció -, Glasstec-Online)


Szó szerint faragni lehet a fényt ezzel a nanoeszközzel!
Szó szerint faragni lehet a fényt ezzel a nanoeszközzel!
„Ha a fényt ilyen hatékonyan és dinamikusan tudjuk irányítani, akkor gyakorlatilag bármit megtehetünk vele.”
Hihetetlen, őrület, de élő madarakra is lehet adatot menteni!
Hihetetlen, őrület, de élő madarakra is lehet adatot menteni!
Furán hangzik, pedig igaz.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.