A NASA és az ESA által működtetett Hubble űrtávcső elég érdekes látványosságot kapott lencsevégre: két spirálgalaxis, amelyek annyira egymásba tekeredtek, hogy már közös néven szerepelnek – Arp 91-nek nevezik a képződményt. Az összeolvadásra bolygónktól 100 millió fényévnyi távolságban került sor, az alsóbb galaxis, amelynek mintha lenne egy fényesen csillogó „anyajegye”, az NGC 5953, míg a felső-jobboldalt látható oválisabb galaxis NGC 5954 néven szerepel az adatbázisban. Egyébként, mint az már szóba került, mind a kettő a Tejútrendszerhez hasonló spirálgalaxis, de az alakjuk azért módosul a felvételen, mivel a Földhöz képest így látszanak.

A galaxisok kölcsönhatását az erős gravitációs vonzás okozza, és ezek az interakciók általános és fontos lépései a galaxisok fejlődésének. A csillagászok többsége például úgy gondolja, hogy a spirálgalaxisok hasonló ütközései vezetnek az úgynevezett szabályos galaxisok másik alcsoportjának, az elliptikus galaxisok kialakulásához. Ezek azonban olyan folyamatok, melyek év-százmilliók alatt zajlanak, vagyis a mi életünkben az Arp 91-et már csak ilyennek fogjuk látni.

(Címlap- és borítókép: A Hubble, miután a negyedik szervízküldetést követően ismét üzembe helyezték 2002-ben, forrás: Flickr/NASA's Marshall Space Flight Center)

További cikkek a témában:

Másfél millió kilométerre utazik a James Webb űrteleszkóp, hogy a legelső csillagok születéséről közvetítsen Milyen volt az univerzum az ősrobbanás utáni száz milliomodik évtől kezdve? Hogyan formálódtak az első galaxisok? A legnagyobb és legbonyolultabb űrtávcső minden eddiginél messzebbre fog visszanézni az időben.

Legalább egy tucat szupermasszív fekete lyuk tart univerzumunk felé A jelenséget feltáró tanulmány szerzői szerint ezen hatalmas fekete lyukak szolgáltatják a világegyetem összes feketelyuk-tömegének körülbelül tíz százalékát.

„Kísértetgalaxist” fényképezett a NASA A közelmúltban felfedezett NGC 1052-DF2 galaxisban rendkívül szokatlan mód szinte egyáltalán nincs sötét anyag. De nem ez az egyetlen furcsasága.