A múlt héten az ausztrál Curtin Egyetem Binar Űrprogramjának három kisméretű műholdja – a Binar-2, Binar-3 és Binar-4 – a vártnál korábban lépett be a Föld légkörébe, és közben megsemmisült. Bár előre lehetett látni, hogy ezek a CubeSat műholdak végül visszatérnek, és ez lesz a sorsuk (a nevük nem véletlen jelenti azt Noongar nyelven, hogy “tűzgolyó”), mégis fél éves működést jósoltak nekik, nem pedig mindössze nyúlfarknyi két hónapot. A műholdak korai visszatérésének fő oka pedig a naptevékenység váratlan megugrása volt – számol be róla a Science Alert.

Alacsony Föld körüli pályán (rövidítve LEO, ami a 2000 km-nél kisebb magasságot jelenti) a műholdak már légellenállással szembesülnek, amely lassan a Föld felé tereli őket. Az intenzív naptevékenység azonban tovább növeli ezt az ellenállást, így a műholdak ereszkedése is felgyorsul. Mindez fokozott probléma a meghajtórendszer nélküli CubeSatok számára mert nem képesek a pályájuk korrigálására. Az elmúlt időszakban ráadásul a naptevékenység szokatlanul intenzív volt, és a 25. napciklusra előrejelzett értékeket másfélszeresen meghaladó mértékben zajlott, ami globálisan is jelentős kihívássá erősödött a műhold-üzemeltetők számára.

A naptevékenység, mint kifejezés olyan jelenségeket foglal magában, mint a napfoltok, a napkitörések és a napszél – mindezeket a Nap mágneses tere okozza, amely körülbelül 11 éves ciklusokban megy át változásokon. A konkrét napesemények előrejelzése minden jelenlegi ismereteink és technológiánk ellenére is bonyolult feladat, olyannyira, hogy a naptevékenység előrejelzése egy jelenleg még fejlődő tudományterület. A mostani fokozott aktivitás élénk égi jelenségeket és időszakos kommunikációs zavarokat idézett elő, emellett pedig tehát növelte a LEO-n tapasztalható légellenállást, ami egyébként nem csak olyan kisebb műholdakat érintett, mint a Binar szatellitek, hanem ennél jóval nagyobb rendszereket is – például a Nemzetközi Űrállomást.

A naptevékenység azonban máshogy is megzavarhatja a műholdak működését: például megnövekedett töltött részecskeáramnak teszi ki őket, ami károsíthatja az elektronikus alkatrészeket.

A Binar Űrprogram célja az űrről való ismereteink bővítése és az űrmissziók hozzáférhetőbbé tétele. Míg a 2021-ben indított Binar-1 egy évig keringett, a Binar-2, Binar-3 és Binar-4 missziókat váratlanul szakította meg a fentebb taglalt, erős naptevékenység. Habár most igazán komoly kár vagy katasztrófa nem történt, az eset mindenképp rávilágít arra, hogy a műholdjaink mennyire sérülékenyek lehetnek, és ahogy egyre inkább támaszkodunk ezekre az eszközökre, úgy lesz ordítóan nagy szükség az űridőjárás előrejelzésének a javítására.

Ami pedig a Binar-programot illeti, a következő missziók már előkészítés alatt állnak, és mivel a Nap aktivitása a várakozások szerint 2026-ra csökken, majd 2030-ra eléri a minimumát is, így azok a küldetések kedvezőbb feltételekkel számolhatnak.

(A cikkhez használt kép illusztráció, a mesterséges intelligencia generálta/Rakéta.hu)