Jól látható a 3I/ATLAS egyik legérdekesebb jellemzője a Hubble új felvételein
A 2025-ös évben az egyik legizgalmasabb csillagászati felfedezést a 3I/ATLAS detektálása jelentette, az űrbeli objektum ugyanis a csillagközi térből érkezett a Naprendszerbe - az Oumuamua és a Borisov után ez a harmadik objektum az elmúlt években, ami intersztelláris eredetű, így különleges alkalmat nyújt a távoli régiókban született égitestek tanulmányozására.
A 3I/ATLAS december 19-én érte el pályájának Földhöz legközelebbi pontját, jelenleg pedig már kifelé tart a Naprendszerből. Az üstökös körülbelül 276,5 millió kilométerre jár a bolygótól, az Oroszlán csillagképben, és mivel magnitúdója 12 körüli, ezért szabad szemmel nem látható, csak távcsővel figyelhető meg.
A nagyobb teljesítményű földi és űrbeli teleszkópok azonban még egy ideig szemmel tarthatják a csillagközi objektumot, aminek egyik leglátványosabb részlete, a Nap felé nyúló anticsóva is feltűnik a képeken. A legújabb felvételeket, amelyeket a Hubble Űrteleszkóppal készítettek december december 27-én, két nappal ezelőtt tették közzé, és ezeken (valamint a december 12-én készült képeken) megjelenik az üstökös, több más objektum mellett. A nyers képeken ugyan nem igazán látható, de a feldolgozott felvételeken már kivehetővé válik az ATLAS csóvája és anticsóvája is.
A képeket a Hubble WFC3 UVIS (F350LP) berendezésével készítették 170 másodperces expozíciós idővel, és a harvardi professzor, Avi Loeb elmondása szerint látható, hogy a Nap felé tartó csóva hosszabb és erőteljesebb, mint a másik, ellentétes irányba mutató jet.
Hogy mi az oka az anticsóva megjelenésének, és a csillagközi látogatóval kapcsolatos többi anomáliának, vagy érdekes jellemzőnek, az a további elemzések révén derülhet majd ki: a 3I/ATLAS nagy valószínűséggel még évekig tartó kutatási lehetőséget biztosít majd a szakértők számára, de az sem kizárt, hogy az egyre nagyobb teljesítményű és érzékenységű teleszkópoknak köszönhetően még sokkal több csillagközi objektumot tudnak felfedezni a kutatók az elkövetkező években.
(Fotó: Toni Scarmato, NASA/ESA/STScI)
