A kutatók a bolygó körül keringő Gas Trace Orbiter (GTO) szonda 2018 májusa és 2021 februárja között rögzített adatait elemezték ki, amelyeket a Valles Marineris kanyonrendszer egyik régiójáról küldött. A Grand Canyonnál tízszer hosszabb és ötször mélyebb kanyon eddig is aktívan foglalkoztatta a szakértőket, most viszont a GTO szonda FRAND nevű eszközével az eddiginél sokkal behatóbban, mintegy egyméteres mélységig tudták kielemezni a talaj összetételét.

"A FRAND egy olyan régiót talált a hatalmas Valles Marineris kanyonrendszerben, ahol jelentős mennyiségű hidrogén található. Amennyiben ez a hidrogén vízmolekulákban található, az azt jelenti, hogy a felszín közeli anyag nagyjából 40 százaléka víz" - összegezte a kutatás legfontosabb eredményét Igor Mitrofanov, a tanulmány egyik társszerzője. Az ESA sajtóközleménye szerint a szóban forgó terület nagyjából akkora lehet, mint Hollandia.

A kutatók számára a hirdogénatomok detektálásához a neutronok megfigyelésén keresztül vezetett az út. A neutronok akkor keletkeznek, amikor az űrből érkező, nagy energiájú részecskék elérik a Mars felszínét, azt pedig már régebben is tudták, hogy a száraz talaj több neutront bocsát ki, mint a nedves talaj, így a neutronok számából lehet következtetni a hidrogén mennyiségére. Alekszej Makalov, a tanulmány társszerzője szerint a terület leginkább a Föld permafroszt régióihoz hasonlíthat, ahol a vízjég az alacsony hőmérséklet miatt tartósan megmarad a száraz felszín alatt.

Bár a kutatók azt jelenleg még nem tudják, hogy vízjégre vagy a víznek valamilyen más formájára bukkantak, de mivel a korábbi kutatások azt mutatták, hogy a Marsnak ezeken a területein az ásványok csak minimális mennyiségű vizet tartalmaznak, így feltételezik, hogy ekkora mennyiségű víz csak jég formájában lehet jelen a talajban. Mivel a víznek a egyenlítői hőmérséklet és légnyomás miatt el kéne párolognia, így a szerzők két lehetőséget vetnek fel: a víz valahogyan újratermelődik, vagy a kanyonnak ebben a régiójában olyan különleges feltételek valósulnak meg, ami miatt a víz mégsem párolog el. Colin Wilson, az ExoMars-program egyik kutatója a felfedezéssel kapcsolatban elmondta, hogy az számos területen hozhat komoly áttörést, így többek között azt is jobban megérthetik, hogy mi történt a marsi vízzel, de a lakható helyek felkutatásában és a lehetséges egykori marsi élet keresésében is fontos szerepet játszhat.

Nem az ESA kutatói az egyetlenek, akik az utóbbi időben komoly felfedezéseket tettek a marsi víz kutatásával kapcsolatban, hiszen október elején az amerikai űrügynökségnek is sikerült bizonyítania egy régóta sejtett, de mindeddig nem igazolt teóriát. A NASA a Perseverance marsjáró által készített fotók alapján megerősítette, hogy a Jezero-kráter évmilliárdokkal ezelőtt valóban egy hatalmas kiterjedésű tó volt, amit egy bővizű folyó táplált, ez pedig tovább erősíti azokat a reményeket, hogy a NASA legújabb marsjárója a kráterben végzett kutatások során akár az egykori élet nyomaira is rábukkanhat a bolygón.

Az ExoMars-küldetés első üteme 2016-ban indult el a vörös bolygóra, amit eredetileg 2020-ban követett volna egy második űreszköz, ennek indítását viszont a járványhelyzet miatt végül 2022-re halasztották. Az ExoMars második küldetésének célja az ESA által épített marsjárónak az eljuttatása a bolygóra, ami többek között szintén a lehetséges élet biológiai nyomait fogja kutatni a Marson. Az augusztus és október között induló projektben több magyar szakember is fontos szerepet vállal, akik többek között referenciafúrásokkal és modellszámításokkal segítik az ESA munkáját.

(Borítókép: Getty Images)

Elismert kutatók szerint lenne lehetőség a Mars lakhatóvá tételére A többek között a NASA vezető kutatója által jegyzett tanulmány egy egészen újszerű megoldást javasol arra, hogyan lehetne mesterséges mágneses teret létrehozni a bolygó körül.