Az Ars Technicán olvasható hír szerint a világjárvány idején létrehozott japán Digitális Ügynökség egészen pontosan ezerharmincnégy szabályt kellett, hogy módosítson, és ez szinte teljesen sikerült is. Az egyszem kivétel egy környezetvédelmi előírás, ami az autók újrahasznosításával kapcsolatos, de ennél többet nem árultak el az illetékesek. Az országban még három éve, 2021-ben is származott abból galiba, hogy a rendőrség elveszített lemezeket, amelyek rászorulók lakhatási kérelmeit tartalmazták - miközben a szintén japán Sony már 2011 óta nem gyárt ilyen hordozókat.
A floppy-lemez, vagy hajlékonylemez nem mai találmány, 1971-ben fejlesztették ki az IBM-nél az eleinte húsz, majd tizenhárom, végül kilenc centiméter átmérőjű, mágneses elven működő adathordozókat. Akik kétezer után születtek, már csak a "mentés" ikonról ismerhetik ezeket, hiszen az átlagos, másfél, majd három megabájtnyi tárterület egy fél MP3 formátumú zeneszámra sem igazán lenne ma már elég. Ugyanakkor sok régi rendszer még mindig floppykra támaszkodott, az amerikai nukleáris fegyvereknek is csak öt éve nincs szüksége ezekre a működéshez.
Japánra javarészt egy kifejezetten modern, haladó országként gondolunk, ami a számítástechnikát illeti, ám egy felmérés szerint digitális versenyképességben a hatvannégy vizsgált ország közül csak harminckettedikek voltak. A japán hivatalnokok például nehezen álltak kötélnek, amikor az adatokat felhőalapon szerették volna tárolni az országban, de még a faxokról sem szívesen mondanak le az email javára. Így előbbieket nem sikerült betiltani a kormányzati szerveknél 2021-ben, hiába próbálkoztak.
(Borítókép: Fernando Lavin/Unsplash)
