A kozmológusok hagyományosan homogénnek és izotrópnak, vagyis minden irányban egységesnek és egyformának tartják az univerzumot. Ezt a nézetet kérdőjelezi meg azonban a JWST Advanced Deep Extragalactic Survey (JADES) legújabb kutatása, amely a valaha vizsgált legtávolabbi és legősibb galaxisokat elemzi. Egy valóban izotróp univerzumban a galaxisok forgásiránya egyenletesen oszlana meg: nagyjából 50%-uk az óramutató járásával megegyezően, míg másik felük azzal ellentétesen forogna. A JWST felmérése azonban jelentős eltérést mutatott: a vizsgált galaxisok körülbelül kétharmada az óramutató járásával egyező irányba forog – ezzel ellentétesen pedig mindössze az egyharmaduk.

„A galaxisok elemzését formájuk kvantitatív vizsgálatával végeztük, de a különbség annyira feltűnő, hogy bárki szabad szemmel is azonnal észreveheti – különösen a James Webb teleszkóp képességeivel” – magyarázta Lior Shamir, a Kansas Állami Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője.

Mi állhat e szokatlan eredmény hátterében? A kutatók két lehetséges magyarázatot vázolnak fel. Az egyik szerint univerzumunk már a születése pillanatában is rendelkezett egyfajta forgó mozgással – erről egy korábbi cikkünkben már írtunk. Akkor azonban adósok maradtunk a válasszal, hogy ha az univerzum valóban forog, akkor mégis „miben”? Ez a friss eredmény viszont összhangban van a fekete lyuk-kozmológiával, amely szerint maga az univerzum is egy fekete lyuk belsejében található.

„Az egyik lehetséges értelmezés az, hogy a világegyetem eleve forgással jött létre. Ez az elképzelés szépen összecseng a fekete lyuk-kozmológia elméletével. Ha viszont valóban így van, az azt jelenti, hogy jelenlegi elképzeléseink a kozmoszról hiányosak” – hangsúlyozta Shamir.

A Hawking-pontok a bizonyítékok, hogy léteztek korábbi univerzumok a miénknél A Hawking-pontok ősi univerzumokból hátramaradt fekete lyukakra utalhatnak.

A másik lehetőség szerint az észlelt aszimmetriát a Doppler-effektus is okozhatja.

A Föld forgása, amely együtt mozog a Tejútrendszerrel, befolyásolhatja a távoli galaxisok fényének érzékelt frekvenciáját. Így azok a galaxisok, amelyek forgásiránya ellentétes bolygónk mozgásával, fényük „összenyomódása” miatt fényesebbnek tűnhetnek, és ezáltal a teleszkóp több ilyen forgási irányú galaxist láthat, mint amennyi ténylegesen létezik.

Ha valóban a Doppler-effektus áll a háttérben, akkor szükségessé válhat a kozmikus távolságmérés újragondolása. Ez viszont hozzájárulhat olyan régi kozmológiai rejtélyek tisztázásához, mint például az univerzum tágulási sebességében tapasztalható eltérések vagy a nagy galaxisok korára vonatkozó becslések pontatlanságai.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/Kyraxys)