Ám a folyamatok ennél sokkal összetettebbek, ezért elengedhetetlen a gyorsan haladó gleccserek vizsgálata, legfőképpen a jelenséggel kapcsolatos bizonytalanságok és a sokszor erősen túlzó kijelentések tisztánlátása érdekében. A gleccser olvadásának fő oka ugyanis az, hogy

a szárazulatról kilógó részét alulról egyre jobban olvasztja a viszonylag meleg tengervíz.

Ez az igény hívta életre az angol és amerikai kutatókból álló International Thwaites Glacier Collaboration-t (Nemzetközi Thwaites-gleccser Együttműködés), melynek tagjai január végén, a helyszínen vizsgálták meg az eddig egyébként rendkívül ritkán felkeresett gleccsert. Mivel az Antarktisz egyik legnehezebben megközelíthető helyszínén meglehetősen zord időjárás, viharos szél és mínusz harminc Celsius-fok alatti hőmérséklet uralkodott, ezért heteken át tartó harc folyt az elemekkel, mire a kutatók megfelelő lyukat tudtak fúrni a több száz méter vastag jégbe.

Végül aztán sikerült a lyukon keresztül a gleccser alá leengedni azt az automata merülő járművet, amely különféle műszereivel és több kamerával felszerelten először nyújtott bepillantást a gleccser végződése alatti tengeri világba.

A „Jéguszony” (Icefin) mintegy két kilométert haladt a selfjég alatt egy lejtős medencében, egészen közel a területhez, ahol a gleccser eléri a tenger feletti régiót. Ez a szakasz igen kritikus, mivel a gleccser itt elveszíti a szárazföldi alátámasztását, és a tenger vizén lebeg. Az itt található masszív jégtömeg az, ami lelassítja a gleccser tenger felé rohanását, ezért a régió vizsgálata az egyik legfontosabb a gleccserek változásainak megértéséhez. A Thwaites alatt egy sziklagerinc húzódik, az eddig gyűjtött adatok előzetes elemzése alapján pedig félő, hogy

a meleg óceáni víz annyira megolvaszthatja a gleccser alját, hogy az idővel összeomolhat.

Dr. Britney Schmidt, a Georgiai Műszaki Egyetem kutatója, a járműt irányító csoport vezetője több szempontból is hatalmas előrelépésnek tartja az eszköz bevetését: „A Jéguszony még a lehetetlennek tűnő helyekre is beférkőzik, és ezáltal a gyorsan változó helyzeteket is megérthetjük. Büszkék vagyunk rá, hiszen merőben új utakat nyit meg a gleccserek és a selfjég vizsgálatában. Ez az első alkalom, hogy egy eszköz hosszú kilométereket megtesz a jég alatt, mi pedig feltérképezhetjük az alatta húzódó világot, amelyre más módon nem lenne lehetőségünk.

Amikor először megpillantottuk a gleccser jege és a szárazföld találkozási pontját a tenger felől, az számunkra nagyjából olyan érzés volt, mint amit az űrhajósok érezhettek az első Holdra szálláskor."

A kutatók az Antarktisz egyik leggyorsabban változó területére mindemellett különleges műszereket is rögzítettek a jégréteg alá, melyek egy évig folyamatosan adatokat gyűjtenek a jég és a víz állapotáról.

(Fotó: Wikimédia, Robb Robins/ITGC)