Az ATLAS körül ragyogó por- és gázfelhő megnyúlása 106 ± 10 fokos irányba mutat, ami igen közel jár a Nap felé mutató 115 fokos irányhoz, nagyon hasonlóan a Hubble-űrtávcső 2025. július 21-i felvételén látható anticsóvához. Magyarán: ismét feltűnt a test körül a korábban már ismert anticsóva.

Egy gyengébb aszimmetria 301 ± 1 foknál látszik, ami közel esik a Nappal ellentétes 295 fokos irányhoz. A 3I/ATLAS ekkor 1,43 csillagászati egységre volt a Naptól és 2,16 csillagászati egységre a Földtől; a képen látható terület nagyjából 500 ezer kilométer széles.

Korábbi nagylátószögű felvételeken óriási anyagsugarak, úgynevezett jetek nyúlnak ki a Nap felé mintegy 1 millió, az ellenkező irányba pedig 3 millió kilométerre. Ha ezek 0,4 km/s sebességgel áramlanak, akkor 1–3 hónapig tartó kifúvásra van szükség, több milliárd tonna anyaggal és rengeteg energiával.

Olyan jelentős mennyiségekről beszélünk, hogy egy természetes, legfeljebb 5,6 kilométeres maggal nehezen egyeztethetők össze – írja Avi Loeb.

Loeb továbbra is úgy véli, hogy a 3I/ATLAS egy „anomália”, amelyet a hagyományos üstököselméletnek valahogy meg kellene magyaráznia. Albert Einsteint is idézi, aki szerint:

„Tudás az, amikor felismerjük, hogy az utca egyirányú; a bölcsesség pedig az, amikor mindkét irányba mégis körülnézünk.”

(Kép: David Jewitt és Jane Luu)