Az Alaszkai-öbölben 2023-ban elsőre beazonosíthatatlan anyagot találtak a kutatók, ami úgy nézett ki, mint egy nagy, tenyérnyi aranygömb, csak puhább volt annál. A gömböt számos vizsgálatnak vetették alá, mire kiderült, hogy miből is áll valójában, de a megfejtés is elég rendhagyónak bizonyult, mivel egy különleges és nehezen kategorizálható állatból származik.

Az anyagot az amerikai NOAA (Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal) expedíciója közben fedezték fel, mikor a Deep Discover merülőegység feltérképezte a környéket. A begyűjtött, aranyszínű objektumot 3250 méter mélységből hozták fel, és első pillantásra csak találgatni lehetett azzal kapcsolatban, hogy mi is lehet: a kutatók először valamilyen szivacsszerű lény maradványának vagy mikrobák gyűjteményének tartották. A vizsgálatok kezdetekor sem volt egyből egyértelmű, hogy az aranygömb mit takar - a rejtély megoldása sokkal bonyolultabbnak tűnt, mint gondolták a szakértők.

“Több száz különböző mintán dolgozunk, és azt gyanítottam, hogy a rutinszerű eljárásaink tisztázni fogják a rejtélyt.”

- mondta el Allen Collins, a NOAA zoológusa - “Ez azonban egy különleges esetnek bizonyult, amely több szakember összpontosított erőfeszítését és szakértelmét igényelte. Összetett rejtély volt, amelynek megoldásához morfológiai, genetikai, mélytengeri és bioinformatikai szakértelemre volt szükség.”

A vizsgálatok során először az objektum anatómiáját igyekeztek feltárni, olyan nagyobb, könnyen felismerhető testrészeket keresve, amelyek elárulhatnak valamit az aranygömb felépítéséről, de sem szájszervet, sem lábakat, sem más egyértelmű testrészt nem azonosítottak. A genetikai elemzések azonban kimutattak egy sajátos sejtfajtát, ami a rostos anyag felszínét borította: a cnidociták, azaz csalánsejtek jelenléte már ráutaló nyom volt a gömb kilétét illetően.

A csalánsejteket a csalánozók (Cnidaria törzs) közé tartozó állatok használják támadásra és védekezésre, ezzel juttatnak mérget az áldozatuk testébe. Mivel a csalánozók törzsébe körülbelül 11 000 fajt sorolnak, ezért a kört tovább kellett szűkíteni, és a további vizsgálatok révén a sikerült megállapítani, hogy a hatosztatú virágállatok (Hexacorallia) alosztályába tartozó állatból származnak a sejtek. A mitokondriális genomok szekvenálása után végül kiderült, hogy az objektum a Relicanthus daphneae maradványa: egy tengeri élőlényé, ami önmagában is egy rendkívül rendhagyó állat, sokáig nem is tudták hivatalosan besorolni.

A Relicanthus daphneae ugyanis nagyon hasonló az anemónákhoz, a virágállatok közé tartozó különleges tengeri állatokhoz, de a genetikai eltérések miatt mégsem tudták egyértelműen definiálni a kutatók. Az 50 éve fennálló bizonytalanságot az élőlénnyel kapcsolatban 2019-ben tisztázták részben, mikor egy külön alosztályt hoztak létre a számára, de a DNS vizsgálatok továbbra is azt mutatták, hogy a Relicanthus daphneae inkább az anemónák egy “testvércsoportját” alkotják, nem teljesen közülük valóak.

Akármi is legyen a Relicanthus daphneae, annyi biztos, hogy a sejtjeit tartalmazó aranygömb ennek az állatnak a maradványa - pontosabban az élettelen külső rétege, a kutikula, amit maga után hagyott az élőlény. Az állat annak idején ezzel a réteggel kapcsolódott a tengerfenékhez.

“Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a mélytengeri élőlények biodiverzitása és szervezeti biológiája nagyrészt még mindig feltáratlan,

és kiemelik a teljes példányok gyűjtésének, valamint a szigorú taxonómiai utánkövetésnek a jelentőségét a távoli jelenléttel (telepresence) támogatott óceánkutatásban.” - összegezték a szakértők a felfedezést részletező tanulmányban.

(Fotó: NOAA Fisheries)

Leereszkedtek a világ legmélyebb “kék lyukába” az óceán fenekén – hihetetlen dolgot találtak ott Pontosabban az az érdekes, amit nem találtak ott – akárhogy is, a kék lyukak épp olyan izgalmas jelenségek, mint a fekete lyukak az űrben, csak ezek az óceán mélyén helyezkednek el.