A Schmidt Ocean Institute júliusban kezdte meg az argentínai Mar del Plata partjainak közelében legújabb expedícióját, aminek keretében az Atlanti-óceán “kanyonjainak” élővilágát figyelik meg a kutatók merülőegységek segítségével. A kamerák közvetítését bárki élőben követheti az intézet videócsatornáján - a feltárás a cikk írásának idején is zajlik egy koralltelepnél.
A kutatók az állatok megfigyelése és az adatgyűjtés mellett mintákat is vesznek egyes területeken, valamint DNS-eket gyűjtenek be a környékről további elemzés céljából. Az intézet leírása szerint a terület vizsgálata ezért különösen fontos, illetve érdekes tudományos szempontból, mert ennél a régiónál két tengeráramlat találkozik, a Malvinas-áramlat, ami az Antarktisztól halad észak felé és a Brazil-áramlat, ami egy felszíni áramlat és meleg vizet keringet az egyenlítői térségből. Az áramlatok találkozása különleges környezetet teremt, amiben nagy a hőmérsékletugrás, ennek következtében pedig rengeteg kis örvény alakul ki, amelyek segítenek a bolygó klímájának szabályozásában. A területen a biogeográfiai határnak köszönhetően virágzik a biológiai sokféleség: a határ egyik oldalán inkább trópusi, míg a másik oldalon főként hideg vízi élőlények találnak otthonra.
A kanyon, ahol a feltárást végzik, 3500 méter mélyre nyúlik, és körülbelül a Dél-afrikai Köztársaság területének megfelelő, több mint egymillió négyzetkilométer nagyságú régiót fed le. A kutatók az elmúlt hetekben sokféle speciális élőlényt figyeltek meg, de egyikük igazi szenzációvá vált a nagyközönség körében, nem utolsósorban azért, mert igen hasonló egy rajzfilmszereplőhöz, Csillag Patrikhoz. A tengeri csillagok alapvetően nem számítanak ritka vagy különleges látványnak, de ez a példány tudott újat mutatni, méghozzá szó szerint: a sziklákra tapadó csillag úgy néz ki, mintha a kerek hátsó felét mutatná a kamerának, pedig a tengeri csillagok általában ennél “laposabbak” szoktak lenni.
A tengeri csillagoknak valójában olyan testrészük, amit fenéknek lehetne nevezni, a kiemelkedés egyszerűen a gravitáció hatása is lehet, vagy az állat jól táplált felépítésének a következménye a Live Science magyarázata szerint. A tengeri csillagok szája, amelyen át a táplálékot magukhoz veszik, az “alsó” felükön, vagyis a talaj felé fordulva található, a másik oldalon a kivezető nyílás (ánusz) látható.
Nem ez az első eset azonban, hogy nagy fenekű tengeri csillagra akadtak a megfigyelők: 2019-ben egy tengeri állatokat kiállító akváriumban fedeztek fel hasonló egyedet - az a példány a feltételezések szerint éppen megragadta a követ, ami miatt az izmai összehúzódtak.
Saw a thicc ass starfish at the aquarium today 😌 pic.twitter.com/NwF0xYabHQ
— あかり (@Babyshoujo) June 30, 2019
(Fotó: Schmidt Ocean Institute)
