A legtöbb maradvány 130–1800 éves, a legkorábbi csontok viszont akár nagyjából 4 ezer évesek is lehetnek. A száraz, állandó hőmérsékletű üregek – némelyikbe csak egy 15 méter mély víznyelőn át lehet leereszkedni – úgy konzerválták az állatokat, hogy még a homályos szemek és az összeaszott végtagok is kivehetők.

„Ilyet még nem láttam” – mondta Joan Madurell-Malapeira, a Firenzei Egyetem munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban.

A kutatók nem biztosak benne, miért került ennyi gepárd a barlangokba; az egyik lehetséges magyarázat, hogy az anyák itt nevelték a kicsinyeiket. A Communications Earth & Environment január 15-én megjelent tanulmánya szerint a DNS alapján a leletek az ázsiai és az északnyugat-afrikai gepárdokhoz állnak közel, ami ezeknek az állatoknak a visszatelepítéséhez is támpontot adhat.

Ma a faj a történelmi elterjedésének mindössze 9 százalékán él, és Arábiából évtizedek óta hiányzik.

(Kép: SWNS)