Hasfelmetsző Jack az 1880-as években tartotta rettegésben London Whitechapel negyedét, és legalább öt nőt gyilkolt meg – méghozzá különösen kegyetlen módon. Az évtizedek során számos elmélet született a gyilkos személyéről, ám egyik sem bizonyult meggyőzőnek – egészen mostanáig.

A fenti állítást Russell Edwards író és bűnügyi esetek iránt rajongó amatőr nyomozó fogalmazta meg. Edwards ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy „100%-os bizonyítéka” van arra, hogy a rettegett gyilkos nem más volt, mint Aaron Kosminski – egy lengyel bevándorló, aki egyébként már régóta egyike a feltételezett gyanúsítottaknak. Edwards még 2007-ben megvásárolt egy sálat, amelyet állítólag Catherine Eddowes holtteste mellett találtak – ő volt Hasfelmetsző Jack egyik áldozata. A mintegy 2,7 méter hosszú és 76 centiméter széles sál évtizedekig egy rendőrségi bizonyítékraktárban porosodott. A modern DNS-vizsgálatok segítségével azonban biológiai nyomokat azonosítottak rajta, amelyek megegyeztek Kosminski nővérének egyik leszármazottja örökítőanyagával. A DNS mellett ráadásul több más bizonyíték is Kosminski bűnössége mellett szól:

„A rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján egyértelműen el tudjuk helyezni Aaron Kosminskit a gyilkosság helyszínén”

– nyilatkozta Edwards, aki még egy arcrekonstrukciót is készíttetett Kosminskiról régi családi fényképek alapján:

Kosminski akkoriban 23 éves volt, és borbélyként dolgozott. A fiatalember skizofréniával küzdött, ami miatt később elmegyógyintézetbe is zárták – végül ott is érte a halál 1919-ben. Mint már szóba került, Kosminski neve ugyan szerepelt a rendőrségi gyanúsítottak listáján, de mivel a korszakban még nem álltak rendelkezésre fejlett törvényszéki eszközök, az ügy megoldatlan maradt. Edwards Naming Jack the Ripper: The Definitive Reveal című könyvében publikálta kutatási eredményeit.

Ez azt jelenti, hogy valóban kétségtelenül megállapítható a történelem egyik leghíresebb sorozatgyilkosának tényleges kiléte? A DNS elvégre nem hazudik… Vagy mégis? Az biztos, hogy Edwards állításával nem minden szakértő ért egyet. Jarrett Ambeau törvényszéki DNS-szakértő például alapjaiban kérdőjelezi meg Edwards következtetéseit. Ő azzal érvel, hogy a vizsgálathoz mitokondriális DNS-t használtak – ez a típusú genetikai anyag pedig nem alkalmas egy konkrét személy egyértelmű azonosítására.

„A mitokondriális DNS nem olyan erős bizonyíték, mint a nukleáris DNS” – magyarázta Ambeau.

Ráadásul – ahogy az nyilván a tisztelt olvasó fejében is megfordult – a szennyeződés lehetősége is fennáll, különösen egy ilyen régi tárgy esetén:

„Mi van azokkal, akik az elmúlt 137 év során – a gyilkosság és a vizsgálat között – hozzáértek ehhez a tárgyhoz?”

A kritikák ellenére Edwards – nem meglepő módon – kitart az elmélete mellett.

„Ez volt az egyik legnagyobb rejtély” – mondta, amihez szerinte most végre sikerült pontot tenni.