Az alacsony Föld körüli pálya mára egy kozmikus roncsteleppé változott, ahol az elhasznált rakétafokozatok, működésképtelen műholdak és apró fémdarabok ezrei keringenek. A probléma igazi veszélye a sűrűség és a sebesség kombinációja. A Föld körül már több mint 15 800 tonnányi anyag található, ami nagyjából negyven Boeing 747-es repülőgép tömegének felel meg – csak épp szilánkokra törve, orbitális tempóban.

A nyilvántartott objektumok közel fele már űrszemétnek számít: a 33 269 követett darabból 12 550 törmelék, míg 17 682 aktív vagy inaktív műhold. Ez nagyjából azt jelenti, hogy tíz objektumból hét már nem funkcionálisan hasznos eszköz.

Ezek a pici, szabad szemmel láthatatlan lövedékek brutális, óránkénti 28 ezer kilométeres sebességgel száguldanak, így egy aprócska festékdarab becsapódása is felér egy komolyabb robbanással. Ha egy ilyen repesz eltalál egy működő kommunikációs vagy időjárási műholdat, az azonnali láncreakciót, úgynevezett Kessler-effektust indíthat el.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egymásnak ütköző eszközök újabb és újabb törmelékfelhőket hoznak létre. A jelenségre a NASA egyik tudósa, Donald J. Kessler hívta fel a figyelmet, még 1978-ban.

Tanulmányában leírta, hogy az alacsony Föld körüli pályán lévő űrszemét egy kritikus sűrűséget meghaladva olyan ütközéseket produkál, melyek valószínűsége egyre nagyobb lesz. Ennek egyik következménye lehet, hogy az űrhajózás és a műholdak működtetése akár évtizedekre lehetetlenné válik

Emily Sacchi, a Bath University Rocketry Team aerodinamikai mérnöke szerint a gond az, hogy a probléma nem állna meg akkor sem, ha mostantól nem indulna több rakéta. A már keringő törmelék ugyanis tovább ütközik, darabolódik, miközben egy része csak lassan, természetes módon lépne ki a légkörből.

A szakértők egyre inkább arra is figyelmeztetnek, hogy az űrszemét nem csak az űrben jelent problémát. A visszatérő darabok ugyanis a légkör felső rétegeiben elégve olyan anyagokat juttathatnak oda, mint az alumínium vagy a réz, amelyek hosszabb távon akár a légköri kémiai folyamatokra és az ózonrétegre is hatással lehetnek.

A megoldás keresése már elindult: állami szervezetek és magáncégek is egyre több technológiát fejlesztenek a törmelék eltávolítására. Az Európai Űrügynökség például a ClearSpace–1 küldetést támogatja, amely 2029-ben indulhat, és robotkarokkal próbál majd megfogni egy-egy darabot a pályán. Emellett több más megoldás is kísérleti fázisban van, például mágneses befogás, hálós vagy szigonyszerű eszközök, fékező vitorlák vagy akár lézeres eltávolítási rendszerek.

Ezek is érdekelhetnek:

Igaz vagy hamis? – lássuk, mennyire vagy képben a Holddal Az vajon igaz, hogy a Hold nagyobb égitest, mint a Plútó? És az, hogy a Holdon nagyjából két hétig tart egy nappal, két hétig egy éjszaka?

Igaz vagy hamis? – lássuk, mennyit tudsz a Napról Igaz az, hogy vasnál nehezebb elemek nem keletkezhetnek a Napban, vagy hogy nem végez keringő mozgást? És egy távoli napon vajon tényleg felrobban szupernóvaként? Lássuk, mennyire vagy képben központi csillagunkkal!

Kvíz: mennyire ismered a Föld legszélsőségesebb helyeit? Azt például tudod, hogy melyik a Föld legmagasabb hegye, ha a teljes magasságát az alaptól a csúcsig mérjük?

Kvíz: 10 trükkös tudományos kérdés, amire nehéz helyesen válaszolni Azt például igaz, hogy az agyunknak mindössze a 10 százalékát használjuk?

(Forrás: Interesting Engineering)