A kutatók régóta foglalkoznak állat-ember hibridek kifejlesztésével, hogy a speciális, kimérának nevezett egyedeken tanulmányozhassák a különböző fajokból származó gének segítségével megalkotott szervezetek működőképességét, de a tudományos kíváncsiságon túl praktikus célok is vezérlik az ilyen jellegű kísérleteket: gyakran a donorszervhiány leküzdésére próbálnak újfajta megoldásokat keresni a hibridek révén. A laboratóriumokban “készültek” már ember-majom, ember-egér, ember-sertés egyedek, sőt, más céllal, de alkottak már ember-élesztőgomba keveréket is, illetve más fajtájú növény-ember mixeket is, amelyekben a burgonyát vagy rizst turbózták fel humán génekkel.

A Kínai Tudományos Akadémia vezetésével zajló kutatás során a cél szintén egy olyan szervezet létrehozása volt, amely potenciálisan donorszerveket “termelhet” a későbbi transzplantációk számára, ennek érdekében pedig most a sertésben növesztett emberi szív életképességének vizsgálatát helyezték a kísérlet fókuszába. A kutatók sertésembriókban genetikai módosítást hajtottak végre abban a fázisban, mikor az embrió még nagyon fiatal: a morula fázis idején a szervezet még csak néhány sejtből áll, amelyek szorosan összefüggő sejthalmazt alkotnak, és gyorsan osztódnak (emberi embrióknál ez a megtermékenyítéstől számított negyedik napon következik be). A sertésembrióból két gént kiütöttek, és emberi őssejtekkel helyettesítették őket, amelyek lényegében átvették a hatástalanított gének szerepét, a gének feladata ugyanis az lett volna, hogy a szív kialakítását segítsék.

Az embrióban így tulajdonképpen emberi szív jött létre,

illetve egy hibrid, ami a később elvégzett boncolás során éppen akkora volt, mint amekkorának egy emberi szívnek lennie kell a fejlődés hasonló szakaszában. A boncolásra az embrió megalkotásától számított 21. napon került sor, a sertésembrió ennyi ideig maradt életben.

Az apró szív egészen addig dobogott, de valószínűleg nem funkcionált megfelelően, az állat halála pedig valószínűleg ennek volt köszönhető. A kutatók egy korábbi kísérletben emberi veséket is alkottak hasonló módszerrel sertésembriókban - ekkor egy hónapig sikerült túlélniük az embrióknak. A vesék a megfigyelések szerint körülbelül 40-60%-ban tartalmaztak emberi sejteket, vagyis nem nevezhetőek teljesen humán szerveknek, márpedig a transzplantáció esetében rendkívül fontos kérdést jelent a szerv használhatósága, vagyis az, hogy mennyire tudja befogadni a szervezet a donort, és az esélyeket növeli az emberi összetevők nagyobb aránya. Az eredményeket a kutatók a Nemzetközi Őssejtkutatási Társaság éves konferenciáján mutatták be, de a tanulmányuk még nem esett át a hivatalos szakmai elbíráláson, és bizonyos részletek egyelőre homályosak, például, hogy a hibrid szívek mennyire emberiek, azaz mekkora arányban található bennük emberi sejt.

A kimérák létrehozásának gyakorlata a szervek begyűjtése céljából felvet bizonyos etikai kérdéseket: francia kutatók szerint a hatalmas technikai akadályokon kívül a fő morális problémát az jelentheti, hogy az állatokban, a nagy mennyiségű beültetett emberi sejt hatására kialakulhatnak emberi jellemzők, vonások, vagy extrém esetben valamilyen emberszerű tudatosság is (amennyiben az agy is szerepet kap a módosításokban), de az sem elképzelhetetlen, hogy humán ivarsejteket termeljenek a kimérák.

“Ezek a legrosszabb forgatókönyvek nyilvánvalóan elfogadhatatlanok, óvatos kockázatelemzés révén szigorú ellenőrzésre van szükség, ha pedig szükséges, technikailag meg kell előzni ezeket a helyzeteket.”

- írják a kutatók. Az ember-állat kimérák kutatásának kérdésében a Nemzetközi Őssejtkutatási Társaság ad ki rendszeresen útmutatót, de egyes kritikák szerint ezekben nem mindig foglalkoznak eleget a terület súlyos etikai kérdéseivel. A kritikusok, többek között Julian J. Koplin, a Melbourne-i Egyetem bioetikai szakértője úgy vélik, hogy amikor a társaság a 2022-ben frissített útmutatójában főként a 3R (Replacement, Reduction, Refinement, azaz helyettesítés, csökkentés, tökéletesítés) módszerének alkalmazását ajánlotta a hibridekkel való bánásmódra, ami bevett irányelv a laboratóriumi kísérletekhez használt állatok esetében, nem megfelelően járt el - nem tért ki arra, hogy mihez kezdjenek a kutatók az állatok morális státuszának megváltozása esetén, vagyis akkor, ha az emberi jegyek megjelenése miatt az állat nem tekinthető egészen, 100%-ban állatnak többé. Ekkor ugyanis aggályosabbá válhat, hogy lehet-e a továbbiakban kísérletekhez használni őket.

(Forrás: Nature, Fotó:

Emberi idegsejteket ültettek be patkányok agyába, amelyek tovább is fejlődtek a rágcsálókban A patkányok agyában növesztett emberi agy-organoidok a fajok keresztezésével kapcsolatos etikai kérdéseket vetnek fel, de a kutatásokban forradalmian új módszert jelenthetnek.

A leghatalmasabb tabu mind közül: lehet-e keresztezni az embert állatokkal? Bizonyos, egymáshoz közel álló fajoknak születhet közös utódja, ilyen például az öszvér vagy a kutyák és farkasok is életet adhatnak közös kölyöknek. Mi a helyzet az emberrel, és a hozzá legközelebb álló főemlősökkel? A téma a legvégső tabu, de ez nem jelenti, hogy senki soha nem is próbálkozott ilyesmivel.