A tudósok szerint legalább 1988 óta egy ismeretlen forrás rádiókitöréseket küld a Föld felé. A kutatók nem tudják, milyen objektum küldi ezeket a rádióhullámokat, mivel a hullámok természete olyan, hogy nem felelnek meg egyetlen olyan modellnek sem, amely megpróbálja őket megmagyarázni. A kutatók szerint a forrás 35 éve rendszeresen 20 perces energiakötéreseket bocsát ki, amelyek erőssége jelentősen változik.

Mint arról az Independent beszámol, a szóban forgó jeleket legalább 1988 óta észlelték a Földön, de eddig észrevétlenül maradtak az adatgyűjtők előtt – állapították meg a tudósok az archív adatok átnézését követően. Az eredményekről a Nature folyóiratban megjelent új tanulmány számol be: „Hosszú periódusú rádiós tranziens aktív három évtizede” címen.

A most leírt emisszió alapvetően emlékeztet a pulzárokra, vagyis azokra a gyors rádiókitörésekre, amelyek ezredmásodperctől néhány másodpercig tartanak, ám ez az újonnan felfedezett forrás olyan rádiójeleket küld, amelyek 21 perces periódusban pulzálnak – amit a korábbi modellek alapján lehetetlennek tartottak. A pulzárok neutroncsillagok, amelyek gyorsan forognak, és rádiókitöréseket bocsátanak ki. Amikor egy ilyen jel eléri a Földet, a kibocsátásokat nagyon röviden és fényesen lehet észlelni, mintha egy forgó világítótorony fénycsóvájának az útjába kerülnénk.

A tudósok úgy vélik, hogy a folyamat csak akkor működhet, ha a pulzár mágneses tere nem csak erős, de elég gyorsan forog is – ha nem, akkor nem lesz elég energia ahhoz, hogy a pulzárt a Földről láthassuk. Ez a kettős kritérium az úgynevezett „pulzár halálvonal” megállapításához vezetett, ami arra utal, hogy a forrásoknak milyen gyorsan és milyen erősen kell forogniuk ahhoz, hogy észlelni lehessen őket.

Magnetár, a valódi Halálcsillag, amely minden életet kisöpörne a Földről Egy közeli magnetár nagyon rossz hír lenne, mivel 1000 km-es távolságból atomi szinten szaggatna szét mindannyiunkat. És ez csak az egyik módja annak, ahogy végezhetne velünk.

Az újonnan felfedezett GPMJ1839-10 objektummal azonban épp ez a probléma – a kibocsájtott jelek alapján ugyanis messze túl helyezkedik el ezen a halálhatáron. Ha tehát az ismeretlen objektum, amely a kitöréseket produkálja, egy pulzár, akkor úgy tűnik, hogy a tudósok által lehetetlennek tartott módon működik. Forrásként szóba jöhetne még egy erősen mágnesezett fehér törpe vagy magnetár is – ez utóbbi egy neutroncsillag hihetetlenül erős mágneses mezőkkel, és a fentebbi cikkünkben részletesebben is írtunk róla. De ez utóbbi két égitest nem szokott ilyen típusú jeleket kibocsátani – vélik a kutatók.

Az adatok átnézése továbbra is folyik, így ki fog derülni idővel, hogy a mostani felfedezés mennyire számít különlegesnek, vagy ilyen jellegű jelekből több is előfordult már. Ha ugyanis kiderül, hogy az adatok alapján akad még hasonló jeleket produkáló objektum, akkor a hasonlóságok alapján már többet meg lehet állapítani azon mögöttes mechanizmusokból, melyek ezeket a rádiókitöréseket eredményezték.

(Kép: wikimedia.commons/David McClenaghan, CSIRO)