Fel lehet fújni, de akkora, mint egy stadion – mi az? A válasz a Max Space, egy amerikai startup, űrállomása. A Mézga Aladár által is esélyesen megirigyelt űrlakóhely ráadásul nem csak sci-fi – a tervek szerint 2026-ban telepítik is az első modult a SpaceX segítségével.

A felfújható technológia úttörő megoldást jelenthet az űrbeli lakóhelyek számára, mivel számos előnyt kínál a hagyományos módszerekkel szemben. Mivel a szükséges anyag leeresztett állapotban meglehetősen kompakt, így hatékonyan tárolható az űrhajóban, nem jár különösen nagy helyigénnyel a raktérben. A technológia ráadásul nemcsak költséghatékony, de egyszerű telepítést is ígér, amellett pedig felhasználási szempontból sokoldalú, mivel nem csak az űrben lehet használni, hanem akár a Holdon is.

A Max Space ezekkel a léggömbszerű modulokkal az űrben történő összeszerelést forradalmasítaná, amivel alternatívát kínálna a hagyományos, nagyméretű kereskedelmi űrállomásokkal szemben. A cél az, hogy kiterjedt űrbeli élőhelyeket biztosítsanak, amelyek nemcsak minőségiek és nagy belső térrel rendelkeznek, de lényegesen megfizethetőbbek is a karbantartási és indítási költségek szempontjaiból.

Egy teljesen működőképes űrállomás építése összetett és költséges vállalkozás, amint azt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) is bizonyítja, amely konstruckiója 1998 és 2011 között több mint 40 kilövést igényelt, elképesztő, 100 milliárd dolláros költségvetéssel. Mivel azonban legkésőbb az évtized végén az ISS nyugdíjba vonul (így is jócskán túlélve az eredetileg tervezett működési idejét) az új űrállomások fejlesztése és telepítése sürgetőbb feladat, mint valaha. Ebben a versenyben a Max Space célja a költségek és a logisztikai kihívások drámai csökkentése azáltal, hogy egyetlen küldetéssel feljuttatja a teljes űrállomás szerkezetét.

A felfújható moduloknak a szerkezeti integritását a “izotenzoid architektúra” technika biztosítja, amely lehetővé teszi a szerkezeti szálak optimális geometriájának megtartását a maximális teherbírási hatékonyság érdekében. A többrétegű, szálalapú ballisztikus árnyékolási rendszerrel párosulva ezek a modulok páratlan rugalmasságot kínálnak, erősségükben pedig felülmúlják az olyan hagyományos anyagokat is, mint az alumínium és a titán.

A Max Space elképzelései ráadásul igencsak grandiózusak: a tervek szerint ezek a modulok lakható terekként szolgálhatnának a Holdon, sőt idővel a Marson is. A Max Space mellett egyébként mások is terveznek hasonló elven működő űrállomást: a Sierra Space felfújható űrállomása, a Large Integrated Flexible Environment (LIFE) azonban a tervek szerint csak 2030-ra helyezhető üzembe, és addig szigorú biztonsági tesztelésen esik át.

(Képek: Max Space)