Tömör, pragmatikus blogposztban fejti ki a Google, hogy hogyan változnak a politikai hirdetésekkel kapcsolatos szabályaik - először az Egyesült Királyságban, majd az Európai Unióban, végül január elejétől az egész világon. A legfontosabb változás, hogy

újra elő kell venni az ágyút,

akkor is, ha a jelölt verébre vágyik. Mára megszoktuk, de ettől még igaz: a digitális hirdetések egészen elképesztő ugrást jelentettek a hagyományos reklámokhoz képest. Idén már a reklámra fordított pénzek felét az interneten költik el a hirdetők, hiszen kevés pénzzel is lehet felületet vásárolni, a hirdetéseket egész olcsón is elő lehet állítani, és ami a legfontosabb, remekül lehet célozni azokat.

Ha az ember nyersvegán éttermet nyit Kiskunmajsán, akkor valószínűleg okosabb nem az országos tévékben hirdetni, hanem venni pár plakáthelyet a környéken, és Facebookon meg Google-ön gyakorlatilag egyesével megtalálni azokat, akik a környéken laknak, szeretnek étteremben enni és lájkolták Steiner Kristófot.

A gond ott kezdődik, amikor ezt a lehetőséget politikusok kezébe adjuk.

Hirdethetnénk persze környékbéli húsevőknek is, akiknek a keresési és közösségi média szokásai alapján hobbijuk a vadászat és a szuvidált cigánypecsenye, de hát a vegán éttermünk nem nagyon tudja elsunnyogni, hogy vegán. Megjön emberünk a hamburgeréért, mi meg óvatosan megkérdezzük, hogy jó-e, ha szójából és gombából készül?

A politikusok termékei sajnos kevésbé egyértelműek. Ha egy jelölt a családosoknak azt ígéri, hogy óvodát építtet, a Tankcsapda rajongóknak Lukács múzeumot tervez, a kamaszoknak meg gördeszkaparkot, mind ugyanarra a telekre, az nagyon lassan fog kiderülni. És biztosan akkor, amikor már megnyerte a választást, és négy évig nyugta van.

A Google épp ezért mostantól csak kor, nem és irányítószám alapján engedi kiválogatni azokat az embereket, akikhez egy hirdetés szól. Persze ettől még meg lehet határozni, hogy egy reklám milyen kontextusban jelenjen meg, például gazdasági cikkek mellett és Youtube videók előtt, vagy a “GDP növekedés” szavakra keresve, de ennyi. Ráadásul a Google, ahogy eddig is, kereshetővé tesz minden politikai hirdetést Transparency Reportjában, és megpróbálják az alapvető hazugságokat is kiszűrni - például, hogy elhalasztják a választásokat, vagy hogy a másik jelölt meghalt. Egyszerre őszintén remélem és kétlem, hogy ezek fiktív példák a részükről.

Hogy ez mire lesz elég,

az majd kiderül. A Twitter úgy, ahogy van, kiszállt a politikai hirdetések megjelenítéséből, a Facebooknál még hazudni is szabad, de valószínűleg egy mély levegő és egy szemöldökráncolás segít a legtöbbet, ha gyanús, amit egy politikai reklám mond.

(Fotó: Maxpixel, Wikimedia Commons, Tony Webster/Flickr)