A NASA JPL (Jet Propulsion Laboratory) részlege megalkotta azt a robotot, aminek közlekedési módja minden eddigi, más bolygókon alkalmazott, valamint a jövő misszióhoz tervezett robot mozgásától el fog térni: nem kerekeken gurul és nem a levegőben repül, de még csak nem is lábakon jár, hanem csavarodó mozgással siklik előre olyan mély üregekben, ahová korábban még nem kaptak betekintést az űrügynökségek.

Az EELS (Exobiology Extant Life Surveyor), aminek neve angolul angolnákat jelent, egy önállóan működő, autonóm robot, ami különleges körülmények között, például a jég felszínén vagy a mélyben található járatokba lejutva a felszín alatti vizekben úszva is tud felméréseket végezni és adatokat gyűjteni, ami által a roverekkel kivitelezett misszióknál jóval szélesebb körben szerezhet információkat a nehezen hozzáférhető régiókból. Bár az eszköznek sokféle küldetés során hasznát vehetik majd a szakemberek, de építésének elsődleges célja, hogy egy különleges helyszínt térképezzen fel, ahova régóta tervezik a "visszatérést" a kutatók.

Amióta a Cassini űrszonda bizonyítékot szerzett rá 2005-2008-ban, hogy a Szaturnusz Enceladus holdján vízgőzkitörések zajlanak, a kutatókat azóta foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon a kitörések forrásaként szolgáló, nagy kiterjedésű, sós vizű óceánok otthont adhatnak-e az élet valamilyen formájának. A Cassini felvételei és mérései, valamint a hold keringési pályájával kapcsolatos számítások eredményei arra utaltak, hogy a déli-sarki részen található belső óceán akár 10 kilométer mély is lehet és ennél is vastagabb, 30-40 kilométer mély jégréteg alatt rejtőzik. Emellett az is kiderült, hogy a mikrobáknak élelemforrást jelentő vegyületek is jelen lehetnek a vizekben, a kitörések közelében detektált hidrogéngáz legalábbis erre enged következtetni. Ez a felfedezés sok új találgatásnak és teóriának adott alapot, de ahhoz, hogy az elméleteket az Enceladuson található élettel kapcsolatban alátámasszák a kutatók, egy új szondára van szükség a misszióját 2015-ben befejező Cassini után.

A leendő küldetés során az űrkígyó szerepe az lesz, hogy a gőzkitörések helyszínén közvetlenül a nyílásokból gyűjtsön adatokat, majd később akár az óceánba leereszkedve a vízben úszva is további méréseket végezhet. A JPL leírása szerint a robot elsődleges előnye, hogy olyan terepen is használható, aminek felépítéséről nem rendelkeznek túl sok információval a kutatók. Az EELS többféle környezetben is képes a haladásra és nehezebben akad el, mint a lábakon járó és kerekeken guruló társai. A 100 kilós, 4 méter hosszú gépet már tesztelték homokban, hóban és jégen is, de azt, hogy élesben, az Enceladuson mikor vetik be, még a továbbiakban derül csak ki.

(Fotó: NASA JPL-Caltech)