Nem ez az első alkalom, hogy az Ikono egy európai nagyvárosba költözik: a három évvel ezelőtti madridi, valamint a római és barcelonai megnyitót követően érkezett a magyar fővárosba. Bár kiállításként, vagy egyfajta múzeumként is tekinthetünk rá, a megnyitó előtti sajtóbejárás végeztével mégis inkább úgy éreztük, mintha egy futurisztikus, szürreális világba érkeztünk volna, ami egyben játszótér is.

A cég spanyol alapítóiban, Japánban, egy családi kirándulás során, a kiotói Arashiyama bambuszerdőben született meg az Ikono ötlete. A kulcsszó az, hogy immerzív, azaz belemerülő élmény, amit akár szó szerint is érthetünk, főleg amikor a kiállítás egyik szobájában konfettiágyúból kilőtt színes papírdarabkák esőjében „ázunk”, vagy amikor egy csúszdán huppanunk egy másfél méter mély, labdákkal teli medencébe.

Benézhetünk még a "Végtelen lámpások szobájába" is, ahol egy szürreális sétát tehetünk fények és árnyékok között, a "Fény Festés" elsötétített fülkéiben pedig a kezünket és mobiltelefonunk zseblámpáját használva rajzolhatunk a levegőbe, hogy alkotásunkat aztán egy fényképen láthassuk viszont. Olyan művészek alkotásait is megtekinthetjük, mint Koketit, Heather Bellino és Kimberly Leahey. Persze ez esetben sem a tradicionális múzeumlátogatásra kell gondolni, a három emeletes, 600 négyzetméteres térben ugyanis a foszforeszkáló művek között szó szerint elveszhetünk, a színes, tükrök által határolt labirintusban bolyongva.

Fernando Pastor, az Ikono ügyvezetője a Rakéta kérdésére azt mondta, az Ikono célja elsősorban, hogy felejthetetlen élményt adjon, amelyet a helyszínen élhetnek át az emberek, ugyanakkor az egyedi és látványos környezet kiváló arra is, hogy a látogatók fényképekkel, videókkal örökítsék meg a kiállítás során tapasztaltakat. Pastor kihangsúlyozta, hogy az Ikono nem egy „szelfimúzeum,” hiszen itt az egyedülálló élmény megélése a cél, a fotók és videók készítése ennek az impulzusnak csupán a „következménye.” Az Eiffel-toronyt sem elsősorban azért látogatják az emberek, hogy szelfiket készítsenek ott, hanem, hogy lássák élőben, átéljék az ikonikus épület adta élményt, amit utána fotók készítésével megőriznek maguknak. Az ügyvezető szerint

az Ikono és a hozzá hasonló élménykiállítások nem fogják teljes mértékben leváltani a hagyományos múzeumokat, galériákat, viszont érdekes alternatívaként szolgálnak, főként a fiatal korosztály számára.

Az alapvetően végig futurisztikus, szürreális hangulatú és látványvilágú tárlat utolsó szobája meglehetősen különbözik a többitől. Ahogy ide belépünk, azonnal a múltba érkezünk, a teremben ugyanis igazi retro játékgépek várnak minket, amelyeken olyan játékokkal nosztalgiázhatunk, mint a Super Mario, a Tekken, vagy a Street Fighter korai verziói.

Az ügyvezető szerint a régimódi gépek célja, hogy felszabadítsák azt az emberekben rejlő játékosságot, amely bár mindenkiben megvan, gyakran teljesen eltűnik a mindennapi rutinunk, feladataink, munkánk végzése során. Az Ikono lényege, hogy minden látogató korlátok nélkül, újra gyermekké válhasson, legalább a kiállításon töltött időre.

(Borítókép: Ikono)