Loeb szerint – ahogy arról már mi is beszámoltunk – egy júniusban felfedezett csillagközi objektum (3I/ATLAS) kapcsán felmerülhet, hogy talán mesterséges eredetű. Szerinte nemzetközi szervezetre lenne szükség, amely irányelveket és válaszlépéseket dolgoz ki az ilyen helyzetekre, ahogy azt más egzisztenciális fenyegetések (AI, klímaváltozás, aszteroida-becsapódás) esetében már megtesszük.

Azt mondja, az égitest várhatóan Halloween környékén (október 31-én) halad el a Föld közelében, és ha kiderülne, hogy mesterséges eredetű, a reakciónknak az objektum tulajdonságaitól és feltételezett szándékától kell függnie – mint fogalmazott:

„Ez pont olyan, mintha látogató érkezne a hátsó udvarba. Nem dönthetsz az összes látogatóra vonatkozó szabályzatról. Ez igazából a látogató szándékától függ…”

A kutatók legfrissebb álláspontja azonban ez: a 3I/ATLAS intersztelláris üstökös a Naprendszer külső vidékein látott üstökösökhöz hasonlít, ám szokatlanul sok víz párolog róla már nagy naptávolságban is. Ez utalhat arra, hogy egy nagyon régi csillagrendszerből érkezett. Az ilyen látogatók rendkívül ritkák: a 3I/ATLAS (júniusi felfedezése óta) mindössze a harmadik ismert intersztelláris objektum az ’Oumuamua (2017) és a Borisov (2019) után. Nagyjából 60 km/s sebességgel száguld a Nap felé, így csak pár hónap áll rendelkezésre a megfigyelésére, mielőtt megkerülné csillagunkat és végleg távozna.

Földi távcsöves mérések (Toni Santana-Ros és munkatársai) szerint az üstökös csóvája kevés–közepes mennyiségű port tartalmaz, és a por mennyisége a Naphoz közeledve nő – épp úgy, ahogy a külső Naprendszer üstököseinél megszokott.

„Ez egy szokványos égitest. Nincs benne semmi különös.” – mondta Santana-Ros.

A Hubble mérései alapján az is felmerül, hogy az égitest a korai, nagyjából 20 km-es becsléseknél jóval kisebb lehet: a méret valahol 320 méter és 5,6 km között lehet. A Swift műhold már a Naptól szokatlanul távol is vízgőzt mutatott ki – ekkora kibocsátáshoz a felszín mintegy 20%-ának aktívnak kell lennie, ami több a tipikus naprendszerbeli üstökösöknél; de ez összhangban állhat egy, a Naprendszernél idősebb születési környezettel.

A korábbi adatok átvizsgálásakor kiderült az is, hogy a TESS űrtávcső véletlenül már május 7. és június 3. között elcsípte az üstököst, amikor az meglepően fényes volt – ekkor abban a távolságban valószínűleg víz helyett inkább illékony gázok (CO, CO₂) tartották aktívan. Mindez arra utal, hogy a 3I/ATLAS a saját csillagrendszere pereméről vetődhetett ki, talán egy elhaladó csillag gravitációs zavarása miatt. A James Webb-űrteleszkóp friss megfigyelései hamarosan tovább pontosíthatják az összetételét; sőt októberi napközelségekor részletesebben mérhetők lesznek a kibocsátott gázok arányai és típusai.

A lényeg röviden: az „idegen technológia” felvetést a kutatók elvetik – a jelenlegi adatok alapján a 3I/ATLAS egy természetes, „szabályos” üstökös.

Avi Loeb a legutóbbi írásában ennek ellenére lándzsát tör amellett, hogy a 3I/ATLAS igenis szokatlan a friss adatok fényében is. Mint írja, a Hubble felvételein az égitest előtt diffúz fénylés látszik, miközben a spektroszkópia nem mutat gázokat. Loeb szerint ezt magyarázhatja egy természetes, porban gazdag, ám kicsiny szemcséket nem kibocsátó, „aszteroidaszerű” test – de az is elképzelhető, hogy egy technológiai eredetű űreszköz nagyobb részecskéket „szór” maga elé ütközésjelző pufferként, miközben a fő aszteroidaövön halad át. Ismételten felhívja a figyelmet a pálya és az érkezési idő szokatlan egybeeséseire (retrográd pálya az ekliptikához kb. 5 fokon belül, ritka bolygóközelségek), és megjegyzi: a perihélium 2025. október 29-én a Nap mögött lesz, így nehéz lesz észlelni bármiféle „miniszonda-kibocsátást”. A saját, úgynevezett „Loeb-skáláján” jelenleg 4-esre értékeli az objektum mesterséges eredetének esélyét a korábbi 6 helyett (a skálán az 1 a természetes eredet, a 10 a megerősített idegen technológia).

Loeb szerint a 3I/ATLAS hamarosan tesztelhető is: ennek kulcsa a nemgravitációs gyorsulás pontos mérése. Egy természetes, porban gazdag, de gázban szegény üstökösnél a Hubble által észlelt, „előtte haladó” porfénylésből becsült tömegvesztés és kilökési sebesség alapján nagyon kicsi, a Nap felé néző oldalon keletkező tolóerő várható; egy technológiai eredetű eszköz viszont tetszőleges irányú és nagyságú pályamódosítást is végezhet. Loeb a megfigyelésekből a várható gyorsulást nagyságrendekkel az ’Oumuamuáénál kisebbre becsli, és azt javasolja, hogy a 2025. október 29-i perihéliumot követően a Webb-távcső és földi távcsövek parallaxisméréseivel vizsgálják, eltér-e a test a tisztán gravitációs pályától.