A szerző a fenti elképzelést Gaiacephalos-hipotézisnek nevezi – a név alapja a korábbi Gaia-hipotézis, amely szerint a Föld egyetlen, önszabályozó élő rendszer. A könyvet a Live Science szemlézte – ezt foglaljuk össze röviden:

McDougal szerint az emberiség már most építi mindennek az alapjait – a mesterséges intelligencia, a digitális infrastruktúra és a globális intézményrendszerek fejlődésén keresztül. Ezek az elemek – mikrochipek, optikai szálak, kvantumprocesszorok – együttesen alkotják azt a „technoszférát”, amelyet Peter Haff geológus írt le. Ha pedig ez a rendszer tovább fejlődik, akár egy bolygószintű neurális hálózatként is működhet – a Föld agyaként. McDougal szerint azonban ez a „planetáris intelligencia” nem csupán átvitt értelemben szerepel. Egy valódi, érzékelésre, elemzésre és reagálásra képes hálózatról van szó, amely segíthet kezelni a Föld összetett kihívásait. Egy ilyen agy hatalmas mennyiségű információt dolgozhatna fel, képes lenne koordinálni a globális válságkezelést, és akár a civilizációt is fenntarthatóbb irányba terelhetné.

„Ha elég szerencsések, szorgalmasak és okosak vagyunk” – írja McDougal –, „akkor a Földön akár egy újfajta szupertudat is kialakulhat.”

McDougal történelmi és biológiai párhuzamokra hivatkozik: az egysejtűektől az eukariótákon át, az összetett élőlényektől a központosított társadalmakig minden evolúciós ugrás növelte a komplexitást és az energiafelhasználást, miközben új képességeket hozott. Egy bolygószintű agy – állítja – lehetne a következő lépcső ebben az evolúciós folyamatban.

A nagyobb bolygók valószínűleg könnyebben tudnak „befektetni” egy bolygószintű agy kifejlesztésébe, mint a kisebbek – de vajon a Föld rendelkezik-e a szükséges biológiai és technológiai erőforrásokkal ehhez, vagy az egész törekvés olyan költséges lesz, hogy végül visszazuhanunk egy „agy nélküli” állapotba? Hiszen milyen energiaigénye lenne egy ilyen rendszer fenntartásának? Az agy ugyanis önmagában is az egyik legenergiaigényesebb szerv – nem beszélve egy bolygóméretű változatról. Érdemes tehát feltenni a kérdést: vannak-e olyan okosabb, előrelátóbb döntéshozatali módok, amelyekkel elősegíthetjük a Gaiacephalos kialakulását?

Mindez azonban komoly következményekkel járhat. Marad-e szerepünk egy ilyen rendszerben? Megőriznénk-e autonómiánkat, vagy alárendelődnénk ennek a magasabb rendű intelligenciának? Végül pedig: mit jelentene egy ilyen szupertudat megjelenése az univerzumról és saját helyünkről alkotott képünk szempontjából?

(Kép: Pixabay/WikiImages)