Amikor az ember rákeres egy dalszövegre a Google-ön, rögtön meg is kapja, amire vágyott, tovább se kell kattintania. Pont mintha az időjárásra, vagy a hétvégi spanyol bajnokik eredményére volnánk kíváncsiak, a találati oldal tetején ott virít szépen minden versszak, alatta pedig a forrás, ahonnan azt a Google vette: Lyricfind. Nyáron viszont a Genius.com óvatosan felemelte a kezét, és azt mondta, hogy

hé, dehát ezt tőlünk lopták!

A site korábban, még Rap Genius néven rengeteget segített azoknak, akik szerettek volna a "fuck" és "bitch" szavakon túl is értelmet találni a hip-hop dalokban, mára pedig az egyik legfontosabb forrása lett a dalszövegeknek - például az Apple Musicban megjelenő információk is tőlük jönnek. Amikor gyanakodni kezdtek, hogy a Lyricfind tőlük elcseni, majd a Google-nek továbbadja a szövegeket, nem volt könnyű dolguk:

hogyan tudnák bizonyítani, hogy pont tőlük lopták el azt a húsz sort, és nem mástól?

A Daring Fireball idézte akkor a Wall Street Journal írását: az oldal készítői vízjelezni kezdték a szövegeket. Szavakat vízjelezni viszont nem könnyű, hiszen ahhoz meg kell változtatni magát a szöveget, ami egy dalszövegnél nem túl okos dolog. Szerencsére a Geniusnél valóban ülnek zsenik: úgy kezdték váltogatni a dalszövegekben a sima aposztrófokat és az idézőjeleket, mintha morze kódot írnának velük. Ezt nincs az az ember, aki magától észrevenné, innentől viszont, ha valaki figyelte az aposztrófokat és idézőjeleket egy-egy dal szövegében, majd hosszú-rövid morze kódolással összeolvasta azokat, értelmes szavak jöttek ki:

"red handed" vagyis "lopáson értünk".

És a szövegek pontosan így, morze-írásjelekkel vándoroltak a Lyricfind adatbázisába, majd tovább a Google találati oldalára. Kész volt a tökéletes bizonyíték, egyértelművé vált a forrás. Szólt is a Genius, és most szóltak újra, ráadásul egy ötvenmillió dolláros csekkért nyújtva a kezüket, olvasható a The Verge cikkében.

A vita maga bonyolult, hiszen a Geniusnak sem tulajdona a sok dalszöveg, ami az oldalán szerepel, viszont a Google, a többi tech óriással együtt épp azért küzd, hogy a törvényhozók ne a piaci fölényükkel visszaélő monopóliumokként tekintsenek rájuk, és ebben egy ilyen per nem sokat segít. Így az, hogy a bíróság végül hogy dönt, kérdéses. Az viszont biztos, hogy

hasonló vitából rengeteget látunk majd a következő években.

A Google, miközben küldetésének megfelelően a világ tudását rendszerezi, kénytelen-kelletlen tapos folyamatosan tyúkszemekre. Négy éve elkezdtek megállapodni híroldalakkal, hogy inkább majd ők jelenítik meg a cikkeiket AMP (accelerated mobile page, vagyis gyorsított mobil oldal) programjukon belül, a látogatókat nem továbbküldve a kiadói oldalakra. Remekül látszott, hogy egyfelől jót akarnak, mert gyorsabban szeretnének áttekinthetőbb cikkoldalakat mutogatni az internetezőknek, de közben a kiadók, kompenzáció ide vagy oda, a kevesebb megjelenített hirdetés miatt bevételektől eshetnek el. Ezért sem véletlen, hogy idén ősztől, ha Franciaországban hírekre keresünk, nem kapunk semmilyen hosszabb idézetet vagy képecskét azokból a kereső oldalain.

És ez csak a kezdet

Amikor a hangasszisztensek igazán népszerűek lesznek, és csak odabökjük, hogy "sorold fel az NB III. hétvégi eredményeit" vagy "mondd el gyorsan a napi híreket", akkor azoknak az információknak valahonnan jönniük kell - a kérdező viszont nem fog ellátogatni az oldalra, csak meghallgatja a választ. Ha emiatt az információ forrásához nem megy elég bevétel, hiszen nem tud hirdetéseket megjeleníteni, tönkre fog menni - akkor pedig a keresők többé nem tudnak hol keresni.