Az álmokat gyakran az alvó elme lenyűgöző, de lényegtelen mentális jelenségeinek tekintik, amelyek funkcionális jelentősége megkérdőjelezhető, vagy legalábbis nem tisztázott. A hosszú órákig tartó álmokhoz kapcsolódó tevékenység ellenére az álmok gyakran feledésbe merülnek.

Az alvás közben bevillanó képek és nem ritkán bizarr történetek vélt vagy valós jelentése évezredek óta az emberiség egyik legnagyobb talánya, az álomkutatás a pszichológia és az idegtudományok területén mégis elhanyagolt területnek számít, sőt, még az alváskutatáson belül sem tartozik a népszerű témák közé. Ezt a hiányt pótolva az ELTE PPK Alváslaborjának kutatói, Simor Péter és Bódizs Róbert, valamint Philippe Peigneux, a Brüsszeli Szabadegyetem munkatársa most megjelent cikkükben az álmodás és az álmokra való emlékezés nehézségének, vagyis álomamnézia kérdését tanulmányozzák.

A kutatók amellett érvelnek, hogy az álmodás nem az alvás tudati mellékterméke, hanem szervesen kapcsolódik annak alapvető funkcióihoz. Az alvás homeosztatikus, vagyis szervezetünk belső egyensúlyát fenntartó funkcióit már sokszor bizonyították. Nem új dolog, hogy agyunk az alvás során "regenerálódik". Ezeket az alapvető élettani folyamatokat, például az idegrendszer és az immunrendszer stabilitását és optimális működtetését szolgáló mechanizmusokat reaktív homeosztatikus funkcióknak nevezik, és jellemzően az alvás első néhány órájában történnek, aminek nagy részét mélyalvásban töltjük.

Ezzel szemben az úgynevezett prediktív homeosztázis során a szervezet előre felkészül a várható környezeti változásra, vagyis az ébredésre. Erről a folyamatról jóval kevesebbet tudni, de az biztos, hogy az alvás második felében történik, amelyet részben REM fázisban töltünk. A Rapid Eye Movement, magyarul gyors szemmozgás alvást először az 1950-es években fedezték fel, amikor az alvó csecsemőket tanulmányozó tudósok észrevették, hogy vannak olyan időszakok, amikor a szemük gyorsan mozog egyik oldalról a másikra. Ilyenkor szemünk ​​gyorsan mozog a csukott szemhéj mögött, felgyorsul a pulzusunk, és szabálytalanná válik a légzésünk. Az alvás más szakaszaiban az agyhullámok lelassulnak, viszont a REM fázis alatt agyunk rendkívül aktív.

A tanulmány szerzőinek felvetése szerint a hajnali alvás szerepe kulcsfontosságú a jövőre való felkészülésben, az alvás utáni ébrenlétre való ráhangolódás az ekkor zajló folyamatok kitüntetett funkciója.

Itt jön képbe az álmodás is, amely átmeneti állapotként alvás és ébrenlét között ennek a "jövőszimulációs" folyamatnak a mentális megnyilvánulása. Mivel azonban az éjszakai álmok viszonylag lazán, a valóság korlátaitól kevéssé szabályozva bontakoznak ki, az ébredés során aktiválódó konkrét, jól körülhatárolható célok hatékonyan gátolják és kitörlik ezeket az álomemlékeket. A kutatók arra is rámutattak, hogy az álom felidézése megnehezítené jövőbeli céljaink elképzelését, azaz mondhatni, hogy az álmainkat azért is felejtjük el, hogy reggel minél könnyebben koncentrálhassunk a jövőre.

(Borítókép: Getty Images/Thomas Barwick)