A kutatók 2017 és 2021 között követték a fekete lyuk körüli, izzó gázkorong polarizált fényét, amely elárulja a mágneses tér irányát. 2017-ben az erővonalak egy irányba csavarodtak, 2018-ra stabilizálódtak, 2021-re pedig átfordultak. Az M87* a Nap tömegének több mint hatmilliárdszorosa; ekkora monstrumról azt gondolnánk, hogy kifejezetten stabil, és a legkevésbé sem hajlamos hirtelen váltásokra.

„A mai elméleti modellek nem tudják megmagyarázni ezt a cserét” – mondja Chi-kwan Chan.

Jess McIver szerint a mágneses tér ilyetén, villámgyors „pálfordulása” „átírja, mit gondolunk a szupernagy tömegű fekete lyukak stabilitásáról”. Egy másik kutató, Paul Tiede pedig úgy fogalmaz: a fekete lyukat körülvevő mágneses plazma „távolról sem statikus; dinamikus és összetett”. A mágneses tér abban is szerepet játszik, hogyan gyorsítja fel az anyagot a fekete lyuk, és miként lövi ki a galaxison átívelő plazmasugarakba.

A rejtély oka egyelőre ismeretlen. „Hónapok–évek kellenek, hogy a beáramló anyag változásai látszódjanak… hosszú idősoros ‘fekete lyuk-filmet’ kell készítenünk” – mondja Bart Ripperda az előttünk álló munkáról.

Addig marad a találgatás.

(Kép: Az Event Horizon Telescope-pel készített felvételek azt mutatják, hogy az M87* szupermasszív fekete lyuk mágneses tere teljesen megfordult, forrás: EHT Collaboration)