Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, az alig 16 másodpercig tartó manőverre jó sokáig kellett várni, hiszen az amerikai űrügynökség űrszondája még 2016-ban indult el a Földről, és csaknem két éve keringett a Bennu körül. A küldetés egyáltalán nem volt könnyű, hiszen a szakértők korábbi várakozásaival ellentétben az aszteroida felszíne tele van hatalmas sziklákkal, így az automata szondának egy nagyjából nyolcméteres átmérőjű területen kellett navigálnia, hogy elérje a felszínt.

Ha az Osiris-Rexnek sikerül tökéletesen leszállnia, még akkor is rengeteg probléma merülhetett volna fel, például ha a robotkar éppen egy követ talál el, ezzel ellehetetlenítve a talajminta begyűjtését, vagy ha az űrszonda elkezd túlságosan megdőlni valamelyik irányba. A teljes ereszkedés négy órába telt, ami alatt az űrszondának többször is nagyon finom, tervezett pályamódosítást kellett végrehajtani a hajtóműveivel, ezután viszont maga a begyűjtés mindössze alig 16 másodpercig tartott.

Az Osiris-Rex technikailag nem szállt le, hanem az aszteroida felszíne felett lebegve egy robotkart eresztett le, majd egy nitrogéntartály segítségével kirobbantott belőle egy darabot. A NASA célkitűzése az volt, hogy legalább 60 grammnyi mintát szerezzenek az égitestből, de a tartályban akár két kilogrammnyi minta is elfér, amelyet az Osiris-Rex 2023-ra hoz vissza a Földre, ahol alaposan megvizsgálhatják a kőzeteket. Amikor a küldetésvezető bejelentette, hogy az Osiris-Rex felszállt a Földtől mintegy 300 millió kilométerre levő égitestről, a NASA irányítóközpontjában valódi örömünnep tört ki.

Azt természetesen a NASA-nál sem tudják előre, hogy pontosan milyen mintákat sikerült begyűjteniük, de ahogy a küldetés egyik vezetője fogalmazott, "minden minta értékes". Az is csak a következő hetekben fog kiderülni, hogy mennyire volt sikeres a begyűjtés, ennek megállapítására a következő hetekben az űrszonda egyik kamerájával megvizsgálják a mintákat tartalmazó tartály tetejét, hogy törmeléknyomok után kutassanak.

A talajminták több szempontból is nagyon fontos információkkal szolgálhatnak a csillagászok számára. A Bennu egy úgynevezett törmelékhalom aszteroida, ami azt jelenti, hogy nem egyetlen tömbből áll, hanem egy ősi ütközés eredményeként állt össze a gravitációs erőknek köszönhetően. A csillagászok emiatt azt remélik, hogy az aszteroidából származó minták elemzésével értékes, új információkhoz juthatnak a Naprendszer keletkezésével kapcsolatban. A törmelékhalom aszteroidák praktikus szempontból is igen fontosak lehetnek a jövőben, hiszen jellemzően bővelkednek az emberiség számára is értékes anyagokban, mint amilyen a fém vagy a víz, a technológia fejlődése pedig várhatóan már a közeljövőben megnyitja az utat az aszteroidabányászat előtt.

Az Osiris-Rex már eddig is számtalan fontos adatot gyűjtött az aszteroidáról, nemrég például a tudósok olyan nyomokra bukkantak, ami alapján feltételezhető, hogy a Bennu egykori planetoidján (vagyis azon az égitesten, amiből az aszteroida létrejött) vízmosások lehettek. A Földre visszahozott minták remélhetőleg ennek megállapításában is segítséget nyújtanak majd a kutatóknak.

Mint ahogy arról is hasznos információkat kaphatunk, hogyan lehetne elhárítani az ilyen aszteroidákat. Maga a Bennu egy úgynevezett potenciálisan veszélyes földközeli objektum, ami 500 méteres átmérőjével már komoly pusztítást tudna okozni a bolygón, a NASA számításai szerint pedig van is rá némi esély, hogy a 2100-as évek második felében összeütközzön a Földdel.

A NASA élőben közvetítette a küldetést, ami az alábbi videóban nézhető vissza. A lényeg, azaz a Bennura való leszállás és mintagyűjtés nagyjából 1 óra 10 perc után kezdődik.

FRISSÍTÉS: A NASA szerint a küldetés valóban sikeres volt, azonban az egyik tartály teteje nem záródott vissza megfelelően, így lehetséges, hogy a minták egy része elveszik.

(Fotó: Képernyőképek a NASA Osiris-Rex szimulációjából)