Ha a háttérben dübörgő matektól el is tekintünk, a termodinamika miatt különösen fontos entrópia, és annak működése továbbra sem egy egyszerűen elképzelhető koncepció. Mint a Science Alert írja Bekenstein most kifejtésre kerülő elképzelése kapcsán: az entrópia lényegében azon lehetséges változatok száma, ahogy egy rendszeren belül átrendezhetjük a dolgokat, úgy, hogy azt lényegében változatlanul hagyjuk. Mivel ez tehát még mindig nem túl egyszerű, előkerül egy hasonlat is: vegyük azt, hogy szeretnénk rendet rakni a szobánkban!

Egy tökéletesen rendben lévő szobában minden elemnek megvan a maga kijelölt helye, és ezzel alacsony entrópiát testesít meg. Ha azonban a földre dobunk egy szomorú félpár zoknit, az entrópia máris növekszik. A zokni bevezetésével ugyanis megsokszorózodik a rendszer átszervezésének a lehetősége: a zoknit pakolhatom az ágyra, a padlóra, az asztalra, bárhová. Ezen változatok száma azonban véges, és így megszámlálható.

A fizikusok pedig éppen emiatt szeretik az entrópiát használni, mert ez egyben praktikus módja az információk rendszerben történő kódolásának. Tehát az entrópia mérésével – amelynek mennyiségét a fizikusok nagyon kényelmesen kezelik – a rendszer információmennyiségéhez is hozzájuthatnak. És ez az Univerzum bármely rendszerére alkalmazható – így a fekete lyukakra is.

1981-től kezdődően Jacob Bekenstein fizikus két figyelemre méltó, intuitív tényt fedezett fel a fekete lyukak és azok eseményhorizontja kapcsán.

Bekenstein első ilyen ténye, hogy a fekete lyukak a “páratlan entrópia kozmikus letéteményesei”. Mindez elég misztikusan hangzik, de mit jelent pontosan? Bekenstein szerint a fekete lyukakban valósul meg az Univerzumban egy adott térfogatára vonatkozó elképzelhető maximális entrópia, amely így még a legkaotikusabb földi tereket is felülmúlja.

Ha ez igaz, úgy sok izgalmas kérdéshez lyukadunk ki: Miért éppen a fekete lyukak rejtik az entrópia csúcsát? Ez valamiféle véletlen, kozmikus egybeesést jelez, vagy a kvantummechanikát, a gravitációt és az információáramlást összekötő mély összefüggésekre utal?

Ez történhet, ha egy fekete lyuk és egy fehér lyuk összeütközik A fekete lyuk és az elméleti fehér lyuk épp egymás ellentétei: a fekete lyuk ellenállhatatlanul vonzza, míg a fehér ellenállhatatlanul taszítja az anyagot – na de mi történhet, ha ez a kettő találkozik?

Bekenstein második ténye csak tovább növeli a rejtélyt. Eszerint ugyanis az Univerzum bármely más rendszerétől eltérően, ha egy fekete lyukhoz információt adunk, az kitágul – ami önmagában még rendben is lenne, elvégre ha egy zsákba bedobálunk dolgokat, amíg az anyaga engedi, az is tágulni kezd egy idő után. A fekete lyuk sajátossága azonban, hogy a zsákkal ellentétben ez a tágulás túlnyomórészt a felületet, nem pedig a térfogatot érinti.

A hagyományos rendszerekkel ellentétben tehát, ahol a térfogat az információbeáramlással arányosan növekszik, a fekete lyukak rendellenes viselkedést mutatnak, és a felület növekedésével tágulnak. Az pedig, hogy mindez miért történik így, és miért kizárólag a fekete lyukak viselkednek ezen az anomáliás módon, máig rejtély.