Loeb a JPL mérnökének, Davide Farnocchiának a jelentésére hivatkozik: eszerint a perihéliumnál, 1,36 CSE-nél (≈203 millió km) kétkomponensű, nem gravitációs gyorsulás mutatkozott – a Naptól kifelé 135 km/nap² (≈1,81×10⁻⁵ m/s²), oldalirányban 60 km/nap² (≈8,04×10⁻⁶ m/s²).

Ha mindezt a kifelé távozó gáz okozza (rakétahatás), a test tömegének felezési ideje kb. fél év, és egy hónap alatt akár a tömeg tizedét is elveszítheti. Ezt november–decemberben látványos gázcsóva jelezheti, amit elsőként az ESA JUICE észlelhet november elején.

Mint arról már beszámoltunk, a mérések szerint a fényesség a Naptól mért távolság −7,5±1-edik hatványával arányosan nőtt, és a színe a Napénál kékebb – ami a természetes üstökösöknél szokatlan, hacsak jelen esetben nem az ionizált szén-monoxid a ludas.

Loeb hozzáteszi:

„Hibás szakmai eljárás azt mondani, hogy az adatok hibásak, csak mert nincs rájuk elméletünk.”