Csillagászok most először figyelhettek meg egy olyan koronakidobódást (angolul coronal mass ejections, röviden CME), amely nem a Napunkról származik, hanem egy tőlünk 133 fényévre található M-típusú vörös törpéről.

A Holland Rádiócsillagászati ​​Intézet (ASTRON) kutatói egy olyan rádiókitörést észleltek, amely feltűnően hasonlít a Napunkból kilövellő CME-k sokat tanulmányozott jeleire. A StKM 1-1262 jelű, addig teljesen jelentéktelennek hitt vörös törpe egy hatalmas, 2400 kilométer/másodperces sebességű anyagkitörést, sőt valóságos robbanást produkált. Ez gyorsabb, mint a Nap koronakidobódásainak 99,95%-a, ami már önmagában jelzi, mennyire durva jelenségről van szó.

És éppen itt bukik meg a dolog. A Föld története során rengeteg erős CME-t átvészelt komolyabb baj nélkül, csakhogy nekünk van egy rendkívül erős mágneses terünk, ráadásul kényelmes, nagyjából 150 millió kilométerre keringünk a Napunktól, ami némi biztonságot nyújt nekünk.

A StKM 1-1262 viszont annyira halvány csillag, hogy bármilyen bolygónak, amelyen elég meleg lenne a folyékony víz meglétéhez, nagyjából ötször közelebb kellene keringenie hozzá, mint bolygónknak a Naphoz. Egy Föld-szerű planéta viszont ennyire közel gyakorlatilag védtelen lenne az ismétlődő, brutálisan erős anyagkitörésekkel szemben,

a kutatók szerint még egy extrém erős mágneses mező sem biztos, hogy elegendő védőpajzsot nyújtana egy ilyen közeli pályán keringő bolygónak, legalábbis a légkörének egészen biztosan nem, azt lényegében letépné.

Bár a StKM 1-1262 szokatlanul gyorsan, a Napnál húszszor sebesebben forog, és ez akár erősítheti a kitöréseit, a vörös törpék általában is hajlamosak a nagy energiájú koronakidobódásokra. Ha tehát ez a jelenség nem kivétel, hanem inkább szabály, akkor a vörös törpék körüli élet esélyei jóval kisebbek, mint eddig remélték a szakemberek.

Ugyanakkor a LOFAR rádióteleszkóp és az XMM–Newton űrobszervatórium friss adatai most először kínálnak valódi lehetőséget arra, hogy megkülönböztessük a veszélyes csillagokat azoktól, amelyek biztonságosabb környezetet teremthetnek. Ez a felismerés pedig hatalmas előrelépés, hiszen így végre pontosabban ráirányíthatjuk a figyelmünket azokra az exobolygókra, amelyek a legígéretesebbnek tűnnek az élet szempontjából.

(Forrás: IFL Science, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Sikerült megfigyelni, hogyan indíthatta be az életet a Földön a Nap Egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült rekonstruálni, mi történhetett több milliárd évvel ezelőtt a Naprendszerünkben.

Egyre több a bizonyíték, hogy élet lehet a Szaturnusz egyik holdján A Naprendszer egyik legizgalmasabb égiteste, a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, az Enceladus ismét okot adott a reményre.

Forradalmasítanák az űrélelmezést: az űrhajósok vizelete lehet a jövő kulcsa Kutatók kissé meghökkentő, mégis logikus megoldáson dolgoznak, amely a jövő űrutazóinak önellátását segítheti.