A Valiora Dinosaur Research Group, élén Botfalvai Gáborral, 2019-ben bukkant a K2 jelű lelőhelyre; több mint öt év kutatómunka után most közölték eredményeiket a PLOS One folyóiratban. A K2-n négyzetméterenként több mint száz gerincesmaradvány zsúfolódik össze, kevesebb mint öt négyzetméternyi területről pedig több mint 800 csont került elő.

A csontok egy késő-kréta kori, szubtrópusi táj üzenetei. Körülbelül 72 millió éve időszakos folyók sodorták a tetemeket egy kisebb tó deltájába, ahol a hirtelen lelassuló víz egymásra pakolta a csontokat – magyarázza Budai Soma. A kőzetek elemzése szerint a villámárvizek ismétlődő események lehettek, így alakult ki a szokatlanul sűrű csontlelőhely.

Nemcsak elszórt csontok, hanem részleges csontvázak is előkerültek: egy mintegy két méter hosszú, többnyire két lábon járó növényevő a Rhabdodontidae családból, valamint egy, a Titanosauria csoportba tartozó sauropoda maradványai. Utóbbi példátlanul jó állapotban maradt fenn az eddigi erdélyi leletekhez képest.

Csiki-Sava Zoltán szerint a leletanyag lehetővé teszi, hogy betekintsünk a hátszegi dinoszauruszfauna legkorábbi állapotába és jobban értsük a későbbi európai dinoszaurusz-ökoszisztémák átalakulását.

(Forrás, kép: ELTE, A borítóképen az egykori környezet és annak faunája, rekonstrukció: Pecsics Tibor)