Egy rejtélyes égi objektum alaposan feladta a leckét a csillagászoknak, mivel a viselkedése nem felel meg a neutroncsillagokról alkotott eddigi elméleteknek – számol be róla az Earth. Az ASKAP J1839-0756 jelzésű égitestet rádiójelek révén fedezték fel, és azonnal felkeltette a kutatók figyelmét: a vártnál ugyanis jóval lassabb ütemben bocsát ki impulzusokat – ami jelentősen megnehezíti a besorolását.

A neutroncsillagok hatalmas csillagok halálakor, szupernóva-robbanás után alakulnak ki, amely egy rendkívül sűrű magot hagy maga után. Néhány ilyen csillagmaradvány – az úgynevezett pulzárok – forgás közben szabályos időközönként rádióhullámokat sugároznak. A lassan forgó pulzárokról eddig azt hitték, hogy nem bocsátanak ki érzékelhető jeleket. Az ASKAP J1839-0756 azonban rácáfol erre: annak ellenére, hogy egy teljes fordulatot csak 6,45 óra alatt tesz meg, mégis erős rádiósugárzást produkál. Dr. Manisha Caleb, a Sydney-i Egyetem kutatója és csapata egy további különös jelenségre is felfigyelt: az objektum minden fordulat során két különálló impulzust sugároz. Ez arra utalhat, hogy az égitest mágneses tere úgy állt be, hogy mindkét pólusa rendszeresen a Föld felé irányítja a jeleket. Az ilyen kettős impulzusmintázat rendkívül ritka a neutroncsillagoknál, ami még különlegesebbé teszi ezt az objektumot.

A kérdésre, hogy mi lehet az ASKAP J1839-0756, két magyarázat is szóba jön: az egyik szerint ez egy magnetár – egy rendkívül erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillag, amely még lassú forgás mellett is képes energiakitöréseket előidézni. A magnetárok, a hagyományos pulzárokkal ellentétben, olyan körülmények között is fenntarthatják rádiósugárzásukat, amelyek általában gátolják ezt a folyamatot. Ám az ASKAP J1839-0756 viselkedése nem teljesen illeszkedik a jelenlegi mágneses modellekhez, ezért a kutatók további lehetséges magyarázatokat keresnek.

Egyes tudósok feltételezik, hogy az objektum által kibocsátott energia összetett mágneses térkölcsönhatásokból vagy eddig ismeretlen mechanizmusokból eredhet. Más elképzelések szerint az ASKAP J1839-0756 valójában nem is neutroncsillag, hanem egy különleges mágneses szerkezetű fehér törpe. Ezt az elméletet azonban egyelőre semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá, így továbbra is a neutroncsillag-eredet a legvalószínűbb magyarázat. Az is elképzelhető, hogy más, hasonlóan lassan forgó pulzárok is léteznek, ám a megfigyelési korlátok miatt eddig észrevétlenek maradtak.

A jövőben fejlettebb teleszkópokkal végzett égboltfelmérések több ilyen különleges objektumot tárhatnak fel.