A páneurópai LOFAR (Low Frequency Array) rendszer teleszkópjainak segítségével hét évig gyűjtötte az adatokat a távoli galaxisokról egy nemzetközi kutatócsapat, akik többek között a Leiden és a Durham Egyetem csillagászai közül kerültek ki. Az eddig rendszerezett listát a kutatók most mindenki számára elérhetővé tették, így bárki hozzáférhet az összesen 4 396 228 rádióforrásból származó katalógushoz.

A publikált térkép az északi félteke égboltjának 27%-át fedi le, és összesen 4,4 millió galaxist tartalmaz, aminek egy részét, egymillió galaxist, korábban még semmilyen teleszkóppal nem figyeltek meg. A többi objektum is részben új felfedezésnek számít, mivel rádióhullám tartományban nem detektálták őket eddig. A LOFAR működtetéséért felelős Holland Rádiócsillagászati ​​Intézet (Astron) leírása szerint a térkép elkészítéséhez több, Európa különböző országaiban található nagyteljesítményű számítógépet állítottak szolgálatba, amelyeken a legújabb algoritmusokkal végezték a számításokat és az adatfeldolgozást: összesen 3451 órányi megfigyelésből származó anyagot fésültek át, amely 7,6 petabájtnyi tárhelyet foglalt a gépeken.

A képeken látható objektumok jelentős része sok milliárd fényév távolságban helyezkedik el a Földtől és főként olyan galaxisokat jeleznek, amelyek nagyméretű fekete lyukat is tartalmaznak. Emellett olyan csillagok is találhatóak a térképen, amelyek még a gyors növekedési fázisban vannak és megfigyelhető néhány összeütköző galaxiscsoport is. Az Astron tudósa, Timothy Shimwell elmondása szerint a most publikált adatok a teljes felmérésnek csak 27%-át teszik ki, de így is segíthetnek megválaszolni olyan fontos kérdéseket, mint például, hogyan alakulnak ki a legnagyobb struktúrák az univerzumban, hogyan keletkeznek a fekete lyukak vagy milyen fizikai szabályok alakítják a távoli galaxisok csillagainak formálódását.

Ahhoz, hogy a tudományos munkákhoz használható, gyakorlati szempontból is hasznos eredmények szülessenek a megfigyelésekből, amelyek a detektált források közelebbi megértését is szolgálják, a kutatóknak meg kellett találnia a megfelelő módszert, hogy a forrásokat más katalógusok adataival is össze tudják egyeztetni. Ahogy azt a tanulmányban is írják a csillagászok, ezek a metódusok idővel fokozatosan javultak, többek között az utólagos feldolgozási munkának köszönhetően, aminek során a források 73%-át optikai és infravörös tartományban végzett megfigyelések segítségével felfedezett galaxisok adataival is összevetették.

A LOFAR teleszkópjaival már korábban is készültek egyedülálló felvételek az univerzum különleges objektumairól, például az eddig felfedezett legnagyobb galaxisról, a jövőben pedig a kutatók az északi félteke teljes égboltjának feltérképezésére vállalkoznak.

(Fotó: LOFAR/Jennifer West/Ian Roberts/Andrea Botteon/Frits Sweijen)

Csillagászok rátaláltak az eddigi legnagyobb rádiógalaxisra, ami tizenhat millió fényév hosszúságban nyújtózik az űrben Az eddig detektált legnagyobb kiterjedésű galaxist a mitológiai Alküóneuszról nevezték el a csillagászok, a vizsgálatával pedig azt szeretnék jobban feltérképezni, hogy mi vezethet a ritkán előforduló óriás rádiógalaxisok kialakulásához.