Most egy friss kutatás írja át a sztorit. A sokáig külön fajnak tartott állatról – Dusicyon australis – kiderült, hogy ugyanahhoz a háziasított vonalhoz tartozott, mint a szárazföldi Dusicyon avus, ezért a szerzők szerint egyetlen fajként kell kezelni őket: D. australis.

Korábban úgy vélték, a falklandi populáció 16 ezer éve vált le dél-amerikai rokonairól. Régészeti leletek – emberi sírokban talált rókamaradványok – viszont arra utalnak, hogy vadászó-gyűjtögetők kedvencként tartották őket, még a kutyák háziasítása előtt.

„Amikor az európai telepesek partra szálltak, furcsán szelíd, labrador-méretű, fakóbarna, farkasszerű állat fogadta őket” – mondta Samuel Turvey (ZSL).

A bizalom nem az elszigeteltségből fakadt, hanem abból, hogy ez a vonal egykor mellettünk élt. Szörnyen elkeserítő, de épp ez a bizalom lett a vesztük: a 17. században megindult a faj kiirtása, és ez az első ismert kutyaféle, amelynek kihalása közvetlenül az embernek tulajdonítható.

Visszahozni sajnos nem tudjuk, de a történetük segíthet előre jelezni, mikor és hogyan sodródnak a fajok a kihalás szélére – és mit tehetünk értük még időben.

(Kép: ZSL Library)