A dermesztő hideg ellenére néhány kezdetleges állatnak sikerült túlélni. Mégis, ahogy Huw Griffiths, a Brit Antarktiszi Felmérés kutatója fogalmaz:

„Olyan volt, mintha egy óriási buldózer söpört volna végig mindenen. A következő jégtágulás mindent elsöpört és péppé zúzott.”

Ez a kíméletlen folyamat szinte semmilyen fosszíliát nem hagyott hátra, így nehéz pontos képet kapni arról, hogyan éltek ezek a lények. Griffiths és kollégái szerint azonban már jóval a híres kambriumi robbanás (kb. 540 millió évvel ezelőtt) előtt is sokféle állat élt a Földön. A kutatók három nagy eljegesedési periódust vizsgáltak:

• a sturti eljegesedést, amely 720 millió éve kezdődött, és akár 60 millió évig is eltarthatott,
• a marinoai eljegesedést, ami kb. 650 millió éve vette kezdetét, és körülbelül 15 millió évig tartott,
• valamint a Gaskier-korszakot kb. 580 millió évvel ezelőtt, amely rövidebb és valószínűleg enyhébb volt, ezért gyakran „latyakgolyó Földnek” is hívják.

A Gaskier-korszakból már maradtak fenn fosszíliák. Köztük voltak a frondomorfok – páfrányszerű élőlények, amelyek a tengerfenékhez rögzültek, és a vízből szűrték ki a tápanyagokat. Egyes tudósok szerint ekkor már szivacsok is élhettek, sőt legkorábbi nyomaik talán még a sturti kort is megelőzik. Ahogy Ashleigh Hood szedimentológus megjegyezte:

„Mindenkinek van egy saját legrégebbi szivacsa… csak épp senki más nem hiszi el neki.”

Mivel közvetlen bizonyíték kevés maradt, a kutatók az Antarktiszon keresnek nyomokat. Ma például a tengeri szellőrózsák fejjel lefelé kapaszkodnak a jég alá, a krillek pedig ott legelésznek a mikroorganizmusokon. A korai állatok hasonló stratégiákat alkalmazhattak: kihasználhatták a jéghez kapcsolódó algavirágzást, vagy az olvadékvíz által hozott oxigén és tápanyagok segítségével maradhattak életben. Griffiths kiemeli, hogy ma is akadnak olyan fajok az Antarktiszon – például a tollcsillagok –, amelyek az áramlatokra támaszkodnak: ezek juttatják el számukra az oxigént a nyílt vizekből a vastag jégrétegen át. Ez valószínűleg a Gaskier-korszak idején is így történhetett.

„Valójában nagyon egyszerű életformákról beszélünk… de akkoriban már ennyi is elég volt ahhoz, hogy te legyél az állatvilág királya” – mondja Griffiths.

Andrew Stewart, az új-zélandi Te Papa Múzeum kutatója pedig hozzáteszi:

„Sokan azt mondják: Ott nem élhet túl semmi! Nos, a valóság az, hogy mégis.”

(Forrás: The Atlantic)