Gyártásuk során izraeli és svájci kutatók ugyanis szintetikus DNS-t ültettek a nyulakba, melyek tartalmazzák a további nyomtatásához szükséges információkat. Kísérleteik alatt speciális génszekvenáló segítségével előbb sikeresen kiolvasták, majd a DNS alapján új nyulakat gyártottak, amik szintén tartalmazzák a reprodukáláshoz szükséges DNS-t. A projekttel a kutatók azt szemléltették, hogyan használhatjuk adattárolásra a DNS-t a jövőben.

Amire alighanem szükség is lesz, hiszen az előállított adatmennyiség évről évre növekszik, ezért tárolásuk nagyobb adatsűrűségű hordozókat kíván. A DNS pedig kiváló eszköz ebből a szempontból, szintetizálása és szekvenálása ráadásul rengeteget gyorsult (plusz olcsóbb lett) a közelmúltban, ezért egyre többen próbálkoznak azzal, hogyan hasznosíthatnák mesterséges célokra az adattároló molekulát.

A kutatók egy ideje már próbálkoznak a módszerrel, mostanáig többek közt videókat, képfájlokat, könyveket és szoftvereket kódoltak át mesterséges DNS-sé, hogy a molekulákból kiolvassák a tárolt információkat. 2017-ben például egy amerikai kutatócsoport kétszáztizenhat petabájt/gramm adatsűrűséget létrehozott kísérleti DNS-adathordozókon, ami több mint kétszázezerszerese egy egy terabájtos merevlemez adatsűrűségének. Ráadásul a hasonló adattárolók elvileg akár tízezer évig megőrizhetik az információkat, amire a jelenleg használt eszközök nem képesek. A nyulas kísérlet egy némileg másfajta próbálkozás arra vonatkozóan, hogyan lehetne az említett adattárolási technikát átültetni a gyakorlatba.

A szakértők ugyanis ezúttal nemcsak egyszerűen kiaknázták a DNS adattároló képességét, de imitálták a molekula szaporodásban betöltött szerepét úgy, hogy fizikailag beleültették a kódot az általa leírt objektumba, nagyjából ahhoz hasonlóan, ahogy az emberi sejtek is hordozzák a test „receptjét”.

Munkájuk során először maguk szintetizálták a nyúl legyártásához szükséges utasításokat tartalmazó DNS-t. A szálakat aztán apró szilícium-dioxid gömböcskékbe zárták, majd belekeverték a nyúl anyagául szolgáló műanyagba. Ebből az anyagból nyomtatták ki az első figurát. A folyamat ezt követően szinte teljesen önjáró lett, legalábbis, ami a gyártáshoz szükséges adatokat illeti. A kinyomtatott nyúlból lecsíptek egy aprócska darabot, ebből kivonták és szekvenálták a DNS-t, majd a nyomtató az ebből dekódolt utasítások alapján létrehozta az újabbat, melyből ismételten mintát vettek a szaporítás folytatása érdekében.

Az eljárás eredményeképp összesen öt nyúlgeneráció született, néhol akár kilenc hónapos szüneteket beiktatva az egyes gyártási lépések között, hogy megmutassák, nem történt észrevehető degradálódás a DNS-ben. A valóságban persze akadtak apró változások, például a DNS minden újabb generációval megcsappant kicsit. Ráadásul az első példány előállítási költsége több mint hétszázezer forintra rúgott.

A fennakadásokat leszámítva az elképzelés mégis felettébb érdekes, hiszen egy-egy új 3D nyomtatott nyuszi elkészítéséhez elég volt 'szülei' testéből 0,3 százalékot lefaragni. A fejlesztők szerint ötletüket a jövőben az orvostudomány is hasznosíthatja, ahol mondjuk egy implantátumba vagy egy fogászati tömésbe beépíthetik a beteg komplett kórtörténetét.

(Fotó: Arstechnica)