A válasz mindmáig nem született meg – noha tele a padlás kapcsolódó kutatásokkal –, egyetemlegesen elfogadott magyarázat nincs. Robert Endres, az Imperial College London rendszerbiológia professzora egy új, jelenleg még lektorálás alatt álló tanulmányában azt állítja, hogy az élet pusztán véletlenszerű kialakulásának esélye annyira csekély, hogy érdemes nyitottnak maradnunk egy – fogalmazzunk így – provokatív alternatívára: lehet, hogy bolygónkat „fejlett földönkívüliek” vetették be élettel.

Endres nem zárja ki teljesen a természetes eredetet sem: elismeri, hogy az abiogenezis a rendezetlenségből a rendezettség felé haladó kémiai reakciók révén bontakozhatott ki, „összhangban a termodinamikával”. A földönkívüli magyarázatot ugyanakkor „spekulatív, de logikailag nyitott alternatívának” tartja, miközben hozzáteszi, hogy ez „sérti Occam borotváját” – magyarán nem ez a legegyszerűbb magyarázat.

Az elképzelés lényege a panspermia – vagyis az, hogy az élet építőkövei üstökösökön, aszteroidákon vagy akár a kozmikus porral sodródva terjednek az űrben. Endres azonban ennél a visszafogottabb elképzelésnél egy lépéssel tovább megy, egészen a spekuláció örvénylő homályába: ez az irányított panspermia elmélete, amely annyiban különbözik az alapelképzeléstől, hogy nem a véletlen irányítja a folyamatot, hanem a tudatos szándék. Kinek a szándéka? Egy intelligens civilizációé, amely szándékosan terjeszti el az életet.

Mindez nem új ötlet, és nemcsak a Prométheusz című Alien-film miatt: már rég megjelent a tudományos diskurzusban is. Az 1970-es évek elején Francis Crick molekuláris biológus és Leslie Orgel vegyész is felvetette ezt a lehetőséget. Crick amúgy elég nagy koponya volt: James Watsonnal és Maurice Wilkins-szel közösen ő fejtette meg a DNS szerkezetét, amiért 1962-ben orvosi-élettani Nobel-díjban részesült. A két igencsak elismert tudós azért foglalkozott ezzel, mert az élet megjelenésének látszólagos valószínűtlenségét próbálták magyarázni. Ugyanakkor mindketten hangsúlyozták, hogy a rendelkezésre álló „tudományos bizonyítékok” túlságosan szűkösek ahhoz, hogy e lehetőség valószínűségéről érdemben nyilatkozzanak.

Na de térjünk vissza Endresre, aki az abiogenezis elméleti nehézségeinek feltérképezésére információelméleti és algoritmikus komplexitáson alapuló keretrendszert állított fel, hogy megbecsülje, mennyire nehéz strukturált biológiai információt létrehozni ésszerű prebiotikus körülmények között. Elemzése szerint a molekulák „pusztán véletlenszerű levese” „túl veszteséges” közeg volna ahhoz, hogy segítség nélkül életet hozzon létre; ehelyett „valamilyen prebiotikus információs struktúrának” meg kellett tehát előznie a darwini evolúciót.

Ennyi tehát, ami biztosan kijelenthető – de ezzel tulajdonképpen csak átfogalmaztuk a kérdést. Már nem úgy szól, hogyan alakult ki az élet, hanem így: mi a kénköves ménkű volt az az élet szükségszerű előfeltételének tekinthető „prebiotikus információs struktúra”?

Önszerveződő kémia, környezeti sablonok, vagy valami egészen más – mindez egyelőre nyitott kérdés.

Endres egy „ellenállhatatlan” kérdést is felvet: elképzelhető, hogy a Földet szándékosan készítették elő az élet számára?

„Ma már a tudományos folyóiratokban komolyan tárgyaljuk a Mars vagy a Vénusz terraformálását” – írja. „Ha léteznek fejlett civilizációk, nem kizárt, hogy hasonló beavatkozásokkal próbálkoznak – kíváncsiságból, szükségből vagy tudatos tervezésből.”

Mindazonáltal óvatosságra int a rendkívüli következtetések levonásával kapcsolatban: „A terraformálás felvetése bármiféle korlátozás nélkül csak növeli a magyarázat bonyolultságát.”

A feladat most tehát az, hogy azonosítsunk konkrét prebiotikus információhordozókat – és megvizsgáljuk, vajon a természet önmagában képes-e átlépni ezt a küszöböt. Mert ha nem, akkor valóban csak valami egzotikusabb válasz jöhet szóba.

(Forrás: Futurism, Wikipedia, Kép: Pixabay)