A Connecticuti Egyetem kutatója 2010-ben a Nature tudományos folyóiratban publikált egy cikket, amelyben kvantitatív (azaz mennyiségi) elemzéssel vizsgálta a történelmi korokat, ez alapján pedig számos olyan mintát fedezett fel, amelyek időről-időre ismétlődnek. Turchin megfigyelései szerint a komplex társadalmakban a politikai instabilitás ötvenéves, míg a gazdasági növekedés és hanyatlás 40-60 éves ciklusokban váltakozik. "Az Egyesült Államokban az 50 éves instabilitás 1870-ben, 1920-ban és 1970-ben érte el a csúcspontját, tehát a következő 2020 körül lehet" - jósolta Turchin, aki a tanulmányban négy alapvető tendenciára vezeti vissza a hanyatlás okait

• A stagnáló vagy csökkenő reálbérekre
• A gazdagok és szegények közötti, egyre növekvő szakadékra
• A túl sok diplomás munkakeresőre
• És a lakossági hiteltartozások robbanásszerű növekedésére

Turchin szerint, bár a fenti társadalmi indikátorok első látásra nem függnek össze egymással, ám valójában dinamikusan kapcsolódnak egymáshoz, és az 1970-es fordulópontnál mind együttesen jelentkezett. Történelmileg ezek az indikátorok megbízhatóan jelezték előre a politikai instabilitás bekövetkezését.

A kutató azért jó hírrel is szolgál, szerinte ugyanis az adatok azt is megmutatják, hogy a társadalmak képesek elkerülni a tragédiát. "Meg kell találnunk a megoldást arra, hogy a globalizáció emberek jólétére gyakorolt negatív hatásait csökkentsük" - írja Turchin, aki szerint a gazdasági egyenlőtlenségek és a lakossági hitelállomány mennyisége progresszív adórendszerrel csökkenthető, miközben a felsőoktatást sem szabad annyira kiterjeszteni, hogy a piac már nem tudja felszívni az abból kikerülő pályakezdőket.

(Futurism, Borítókép: Getty)