Az, hogy kíváncsiak vagyunk arra, hogy ki kíváncsi ránk, valószínűleg egyidős az emberiséggel - de ennek az online megfelelője szinte biztosan egyidős a közösségi médiával. Több mint egy évtizede is terjedtek csaló alkalmazások a Facebookon, amelyek azt hirdették, hogy a segítségükkel kideríthetjük, hogy ki érdeklődik irántunk - és nem valószínű, hogy azóta a felhasználók lemondtak volna erről a vágyukról.

A LinkedIn ugyan szakmai fókuszú közösségi platform, de így is rendkívül népszerű: Magyarországon több mint másfélmillió taggal rendelkezik. Ha figyelembe vesszük, hogy valamivel kevesebb mint ötmillió foglalkoztatott van hazánkban, ez egy igen magas szám. Aki regisztrál az oldalon, hamar megszokja, hogy látja, hogy a közelmúltban kik látogatták meg a profiloldalát, vagy teljes névvel, vagy nagyjábóli adatokkal. Azok, akik komolyan veszik az álláskeresést vagy a karriermenedzsmentet, a prémium csomaggal körülbelül havi harminc dollárért egy évre visszamenőleg láthatják, hogy kik érdeklődnek irántuk, és maguk is szabadon nézelődhetnek az oldalon, anélkül, hogy nyomot hagynának - ám az utóbbi beállítás, amint arra a Wired rámutatott, nem az ő kiváltságuk.

Ha megnyitjuk a böngészőnkben a LinkedInt, akkor kattintsunk a jobb felső sarokban a profilképünkre, majd az ekkor legördülő menüben a "Settings" (beállítások) menüpontra. Aki a mobilappot használja, az ugyanezt a bal oldalon teheti meg. Ezután egy önálló oldalra jutunk, ahol a "Visibility"-t (láthatóságot) kell kiválasztanunk, ahol három lehetőségünk lesz: a nevünk és a jelmondatunk, a munkahelyünk és a területünk, vagy semmi sem fog megjelenni rólunk a profillátogatások után. Arra viszont érdemes figyelni, hogy utóbbi esetben annak a lehetőségét is elveszítjük, hogy mi lássuk a legutóbbi látogatóink névsorát.

Hogyan zárjuk le a telefonunkat, hogy mások ne férhessenek hozzá? A biometrikus azonosítás rendkívüli módon kényelmessé teszi a telefonok használatát, ugyanakkor ennek is megvannak a maga hátrányai: míg egy jelszó ideális esetben kizárólag a fejünkben létezik, az ujjlenyomatunkhoz már sokkal könnyebb hozzáférni, az arcazonosításhoz pedig az is elég, ha valaki elénk tartja a telefonunkat.

(Borítókép: Nikolas Kokovlis/NurPhoto via Getty Images)