A Toxoplasma gondii igen elterjedt, így Magyarországon is hétköznapi, elsősorban a macskákkal asszociált parazita (egysejtű eukarióta), amely akár az emberek 50 százalékában is jelen lehet (a fertőzöttek számát 30-50 százalék közé teszik), ám ennek ellenére relatíve keveset tudunk róla.

A parazita tanulmányozásakor viszont egyre érdekesebb dolgok derülnek ki – több tanulmány szerint ez az egysejtű képes az emberek (illetve adott esetben a fertőzött állatok) viselkedésének a befolyásolására, és számos neurológiai rendellenességgel, köztük skizofréniával és pszichotikus epizódokkal hozták összefüggésbe. A T. gondii kapcsán ráadásul egyre több, titokzatos, olykor meglepő mellékhatásról számolnak be – korábban mi is írtunk egy nem reprezentetív kutatásról (lenti cikk), amely szerint a fertőzöttek kockázatvállalóbbak lettek. Különösen említésre méltó azonban az az eredmény is, amire egy új finn, kutatás jutott, mely szerint a parazita gazdaszervezetei vonzóbbak a nem fertőzötteknél.

Egy macskaparazita kockázatvállalóbbá teheti az embereket Nehéz elképzelni, hogy egy parazita egyenesen a macskák karmai közé hajtja a rágcsálókat, friss kutatások szerint azonban tényleg befolyásolja a gazdatest viselkedését, és vakmerővé teszi a fertőzött egyedeket.

Hasonló hatást egyébként patkányokkal végzett kísérletekben is kimutattak, így jutottak arra a feltevésre a kutatók, hogy a parazita azért változtatja a fertőzött szervezetet vonzóbbá, hogy könnyebben terjedhessen szexuális úton – ez lenne tehát ennek a hatásnak az evolúciós magyarázata. Mint Javier Borráz-Leó, a finn Turku Egyetem tudósa, a mostani kutatás vezetője fogalmazott:

„Megfigyelték, hogy a kísérletileg Toxoplasma gondii-vel fertőzött hím patkányok tesztoszteronszintje megváltozott, ami miatt szexuálisan vonzóbbak lesznek, és a nem fertőzött nőstények szexuális partnerként kifejezetten preferálják őket, ami alátámasztja a mostani eredmények evolúciós értelmezését.”

Arra már korábban is rájöttek, hogy valami hasonló az embereknél is végbe megy, és a bizonyítékok alapján a fertőzött férfiaknak jellemzően magasabb a tesztoszteronszintje, mint a nem fertőzötteknek. A gond az, hogy nem tudni, hogy a tesztoszteronszintet a parazita alakítja-e ki, vagy a magasabb tesztoszteronszinttel a férfiak kevésbé kockázatkerülők, így könnyebben is szedik össze a T. gondii-t. Amennyiben az első feltevés a helyes, úgy a parazita akár képes lehet finoman megváltoztatni gazdaszervezetet fenotípusát, manipulálni az állat szervezetében lévő vegyi anyagokat, például a neurotranszmittereket és a hormonokat, a saját céljai érdekében. A kutatás vezetője ezt így fogalmazta meg:

„Egyes szexuális úton terjedő paraziták, mint például a T. gondii, változásokat idézhetnek elő az emberi gazdaszervezet megjelenésében és viselkedésében, akár a fertőzés melléktermékeként, akár a parazita manipulációjának az eredményeként, hogy így fokozza a terjedését.”

A hipotézis tehát az volt, hogy minél vonzóbb a gazdaszervezet, annál könnyebben terjed a parazita – ennek tesztelése érdekében pedig a kutatók 35 T. gondii-vel fertőzött embert (22 férfi, 13 nő) hasonlítottak össze 178 emberrel (86 férfi, 92 nő), akik nem hordozták a parazitát. A kutatás összes résztvevője egyébként (beleértve a fertőzötteket is) egészséges főiskolai hallgató volt, akiknél korábban egy másik, a T. gondii kutatás kapcsán végeztek vérvizsgálatot. A résztvevők bevonásával végzett számos különböző tesztet – köztük kérdőíves felméréseket, fizikai méréseket és vizuális értékeléseket – követően a kutatók azt találták, hogy a toxoplazmával fertőzött alanyok arca lényegesen szimmetrikusabb, mint a nem fertőzötteké. A szimmetrikus arc a jobb fizikai egészséggel, jó génekkel és vonzerővel függ össze. Ezen túlmenően a parazitát hordozó nők testtömege és BMI-értéke alacsonyabb, mint a nem fertőzött nőké, és nagyobb, a fizikai megjelenéssel kapcsolatos önbizalomról, valamint több szexuális partnerről számoltak be, mint a nem fertőzöttek.

Ami pedig még talán ennél is érdekesebb, hogy egy külön kísérletben egy 205 független önkéntesből álló csoport értékelte a résztvevők arcáról készült fényképeket, és az értékelők azt találták, hogy a fertőzöttek sokkal vonzóbbnak és egészségesebbnek tűntek, mint a nem fertőzöttek. Az eredményeket értelmezve a kutatók szerint lehetséges, hogy a T. gondii fertőzés az endokrinológiai változók, például a tesztoszteronszint növelésén keresztül változásokat idézhet elő a gazdaszervezet arcszimmetriájában. Ezen túlmenően, a parazita befolyásolhatja a gazdaszervezetek anyagcseréjét is, és lényegében olyan módon változtathatja meg a fertőzött embereket, ami befolyásolhatja az egészségi állapotukat és a vonzerejüket.

Mindez azonban jelenleg csak spekuláció, és a csapat elismeri, hogy más értelmezések is elképzelhetőek, beleértve azt a magyarázatot, hogy a nagyon szimmetrikus, vonzó és egészséges emberek valahogy jobban „megengedhetik maguknak” a fertőzés okozta fiziológiai terhelést. Azt, hogy melyik értelmezés a helyes, pusztán e tanulmány alapján lehetetlen biztosan megmondani, és a kutatók elismerik, hogy vizsgálat kis mintája korlátozza a statisztikai elemzést, de épp emiatt a jövőben nagyobb számú résztvevővel végzett tanulmányokat fognak végezni, hogy megerősítsék vagy cáfolják a mostani hipotézisüket.

Ha azonban igaz, hogy ez a közönséges parazita vonzóbbá „varázsolja” a gazdaszervezetet, az izgalmas távlatokat nyithatna meg. Miként a kutatók fogalmaznak:

„Lehetséges, hogy a T. gondii és egyes köztigazdái – mint például a patkányok és az emberek – közötti, látszólag nem kóros kölcsönhatások olyan koevolúciós stratégiák eredményei, amelyek előnyösek a gazdaszervezet számára, vagy legalábbis nem károsítják annak az egészségét.”

Források: indy100, Mdedge, Science Alert, a tanulmány a PeerJ-ben jelent meg

(Kép: Pixabay/OmarMedinaFilms)